Nagyon szégyellem magam, hogy ennyi csúszással hoztam az újat, de nehezen jöttek a szavak. Három napig ezt írtam.
A részt mindenki saját felelősségre olvassa, mert felléphetnek benne (nem túl sok) perverz vonás, ami esetleg még pár részben a blog folyamán megtörténhet, mert úgy gondolom, hogy, ha már tini srácok, akkor írjunk le mindent!
Lou szemszöge, hosszúra sikeredett, így csak 2 szemszög fért bele. Lousé és Harryé, de a kövi részben bepótolom a többit, ígérem. Plusz, még annyi, hogy a következő részben egy új bejelentéssel jövök, amivel kapcsolatban érdekelne a véleményetek! És végezetül, nagyon köszönöm az 1100 oldalmegjelenítést. Ti vagytok a legjobba! :')
Jó olvasást, babáim! Xx
Louis
Hol is kezdjem? Mondjuk ott, hogy ez volt életem legjobb hétvégéje, és egyben a legrosszabb is. A délelőttöm egészen jól telt. Jake nem volt suliba, és jóba lettem egy Niall nevű szőkeséggel, aki amúgy nagyon jó fej. Délután olyan "péntek van, jeeee" hangulatban voltam, egészen addig amíg haza nem értem. Otthon már "elegem van az idegesítő húgaimból" hangulatom lett. Mily meglepő...
Viszont este a vacsinál, Mark egy bejelentéssel készült
- Emberek! - kezdte
- Mark, odaadnád a sót? - nyújtózkodott Lottie az asztal másik végébe. Mark a kezébe nyomta és folytatta - Szóóóóóóóval! Közérdekű közlemény! - kezdte megint színpadiasan
- Kértek inni? - lesett ki anyu a konyhából
- Majd később iszunk, most gyere drágám és ülj le! - parancsolt rá Mark
- Hú, én kérek! - emelte meg a kezét Fizzy
- NEM KÉRSZ! - kiabált rá Mark, mire Fizz, csak felkuncogott. Anyu hozott nekünk inni, majd leült közénk - Na kezdem! Szóval. A hétvégére visszamehetnénk Doncasterbe!
- Ez az! - ugrottam fel a székről, és az asztal körül nagy hangzavar keletkezett
- De anya! - nyávogott Lottie - Most hétvégén lesz Anne zsúrja és meghívott!
- Fogd be tökmag! Most kihagyod a zsúrt! - szóltam rá
- Nem! - ellenkezett
- Deeee!! Ha visszamegyünk újra találkozhatsz a régi barátaiddal! - magyaráztam
- De az újak jobbak! - fonta össze maga előtt a kezeit és ilyen tipikus durcás képet vágott
- Hát ez van, manó! Így jártál! - vontam vállat - Na most megyek - mondtam és azonnal felrohantam a szobámba, majd felhívtam Eleanort
- Szia kicsim. Mi újság - szólt bele a telefonba, és hangján hallani lehetett, hogy mosolyog
- Hétvégén találkozunk! - közöltem kitörő örömmel
- Mi? Miért? - döbbent le. Hmm...
- Nem örülsz? - kérdeztem, és egy pillanatra elszomordtam
- Ja...Ja De! Csak meglepődtem. Hogy-hogy? - kérdezte ezt már vidámabban
- Mark ötlete volt, hogy hétvégén látogassunk vissza Doncasterbe
- Gyertek holnap, és akkor itt lehettek egész hétvégén
- Majd meglátjuk- vigyorogtam
Még egy kicsit beszéltem Eleanorral, majd letettük és a nap hátra lévő részében totál be voltam zsongva. Kiderült, hogy valóban az egész hétvégét ott töltjük, valami rokonunknál. Anyuék egész este pakoltak, ami ugye az öt kis csaj miatt eléggé hosszadalmas, plusz a saját cuccaikat is elrakták. Én hamar megvoltam a pakolással, úgyhogy tévézni szerettem volna, de egyrészt nem kötött le, másrészt pedig nem nagyon hallottam semmit...na ki mástól? Az idegesítő húgaimtól.
Végtelennek tűnt amíg eljött a másnap. Végtelennek tűnt mire reggel nagy nehezen elindultunk. Végtelennek tűnt az odafelé út is.
Aztán megérkeztünk. Nagyon jó volt újra látni, hetek elmúltával az otthonom. Hiányzott már ez a környék, de nagyon. Ahol felnőttem. És szörnyű belegondolni, hogy már nem nevezhetem az otthonomnak. Én mondom, ez egy őrült környék. Míg ahova most költöztünk... Jó, oké szebb meg rendezettebb, de túlságosan...olyan...komoly.
A rokonunkhoz mentünk éppen, mert ugye, mint mondtam ott leszünk hétvégén
- Mark, itt állj meg! - szóltam hirtelen, amikor elhaladtunk Eleanorék utcája előtt. Mark megállt, én pedig szó nélkül kipattantam a kocsiból, ők meg mentek tovább. Tudták jó, hogy miért akartam kiszállni, és felesleges lett volna ötekedniük.
Gyors léptekkel haladtam a sárga falú ház felé. Nem gondolkoztam, hogy mi lesz, ha majd meglátom, csak mentem és mentem. Becsöngettem.
- Szia! - tárta ki az ajtót előttem Eleanor. Hullámos, barna haja ki volt engedve, barna szeme csillogott, és mosolyogva nézett rám. Egy pillanatra lefagytam és csak bámultam az arcába, aztán feleszméltem, és magamhoz húzva szorosan megölelem, majd hosszasan megcsókoltam. Igazából, azelőtt nem sokszor csókolóztunk. Ez most olyan ösztönös volt. Meg amúgy is... Ezalatt a pár hét alatt, amin keresztülmentem érzelmi hullámvasút, annyira megerősített, hogy már tisztára felnőtt vagyok. És a felnőttek gyakran csókolják meg a barátnőjüket, nem? Bár manapság már a nem felnőttek is... Jó, ezt mondom én, aki 15 évesen teszi ugyan ezt. De ez most nem lényeg.
Mosolyogva vállt el tőlem. Látszott, hogy egy kicsit zavarban van
- Gyere be - invitált be a házba
- Ki van itthon? - léptem beljebb
- Senki...Anyuék elmentek, csak este jönnek - mondta, miközben leült a kanapéra, én pedig levettem a pulcsimat, és mellé ültem - Milyen a suli? - váltott témát
- Ezt kábé minden nap megkérdezed - nevettem fel, ő meg elmosolyodott
- Tudom, de sose válaszolsz semmi normálisat - szabadkozott
- Ez van... - vontam vállat - Most mit mondhatnék egy suliról? - tártam szét a karom
- Amit akarsz - mondta halkan, miközben feltérdelt a kanapéra, és teljes testével felém fordult. Közelebb húztam magamhoz, és adtam egy puszit a fejére
- Inkább nézzünk valami jót! - nyúltam a távirányítóért, ő meg lefeküdt, és fejét az ölembe hajtotta. A haját simogattam, miközben belemerültem a tévébe. Pár perccel később lenéztem Eleanorra, aki az arcomat bámulta. Felnevettem.
- Most meg mit bámulsz? - kérdeztem mosolyogva
- Öhm...Téged?! - kérdezett vissza válasz képpen, ami eddig is egyértelmű volt számomra, majd felült.
- És miért? - kérdeztem, de csak mosolyogva vállat vont. Annyira gyönyörű, és annyira szörnyű, hogy megint itt kell majd hagynom. Képtelen leszek rá. Annyira szeretem. Láttam, hogy az arcomat nézi. A számat. Ezek szerint tetszett neki az iménti, hosszadalmas sikerült csókunk. Elmosolyodtam, és megint közel vontam magamhoz, és megcsókoltam. Nem is akárhogy! Nyelvemmel utat törtem a szájába, ami először meglepte őt, majd egyre inkább tetszett neki. Próbáltam egyre közelebb húzni magamhoz. Velem szembe ült az ölemben. Egyre mélyebben vette orrán keresztül a lélegzetet. Kezeivel beletúrt a hajamba, amit én egy kisebb morgással díjaztam. Éreztem, hogy kezdem egyre jobban elveszteni az irányítást, saját magam felett. Kicsit eltoltam magamtól, kezeit pedig a sajátjaimba vettem, és összekulcsoltam az ujjainkat. Mélyen a gyönyörű szemeibe néztem. Kicsit zavart volt. Beharapta az alsó ajkát, amit nagyon dögösnek találtam. Olyan érzés lett rajtam úrrá, amilyen még soha. Nem csak szimpla vágy,amit Eleanor ébresztett bennem, hanem hihetetlen fájdalom is, hogy itt kell őt megint hagyjam. Egyszerűen nem fog menni. Közeledni kezdett felém, de nem akartam megint annak a fázisnak a küszöbén lenni, ahol az előbb is voltam. Nem akartam vele semmit se tenni. Még nem...Ellenben képtelen voltam neki ellenállni. Közel hajolt hozzám. Nem csókolt meg, csak a nyakamba szuszogott
- Ne csábíts! - toltam el magamtól ismét, mire mosolyogva a szemembe nézett. Térdelve, velem szemben, lovagló ülésben ült az ölemben. Előre dőlt és fejét lehajtotta a mellkasomra. Egyik kezemmel a haját simogattam, másik kezemmel meg az ujjaival játszadoztam. A gondolataim még így is gyötörtek. Tudtam, hogy nem fogom tudni itt hagyni
- El... - kezdtem, mire felemelte a fejét a mellkasomról, és a szemembe nézett - Gyere velem Londonba - néztem rá kérlelően. Először elmosolyodott, de miután látta, hogy én sem mosolygok, vonásai komolyabbak lettek.
- Louis... - mosolyodott el kínosan - Mennék én, de ez szinte lehetetlen!
- Tudom - motyogtam lehajtott fejjel. Ismét előre dőlt, karjával átölelte a derekam, és fejét megint a mellkasomra hajtotta. Így voltunk, körülbelül negyed órán keresztül, mindketten a gondolatainkba merülve. Egyszer csak felült.
- Visszajöttetek a hétvégére. Holnap elmentek. Nehogy már csak így üljünk itt! - mondta mosolyogva, és igaza is volt. Amikor vele vagyok akkor is azon rágódjak, hogy milyen szar lesz nélküle? Nem! Ki akarom élvezni a vele töltött időt
- Igaz - vigyorogtam - Na, és mit csináljunk? - kérdeztem
- Nem akarod meglátogatni az itteni barátaidat?
- De! - vágtam rá. Valamiért róluk meg is feledkeztem... Na vajon miért? - Menjünk! - mocorogtam, jelezve, hogy álljon fel rólam
- Én is menjek? - kérdezte, még mindig rajtam ülve
- Miért ne jönnél? - kérdeztem nevetve. Eleanorral a közös barátainkon keresztül ismerkedtünk meg, és mindig is egy baráti körben voltunk.
Felvettem a pulcsim és El is felöltözött melegebben, mert ősz révén eléggé hideg van már kint.
A sötét, levél borította aszfalton sétáltunk a régebbi 'főhadiszállásunkra'. Mindig ott tanyáztunk Justinék pincéjében, és ilyenkor szünetben is ott lógtunk mindig. Hiányzik, de nagyon.
Ösztönösen kézen fogva, összekulcsolt újakkal mentünk egymás mellett.
- Eddig mindig csak te faggattál engem. Most te is mondj valamit! Milyen itt? - törtem meg a csendet
- Olyan mint eddig! - nevetett fel - Szerintem nagyon fognak neked örülni - váltott hirtelen témát. Nem feleltem, csak gyorsítottam, az addig lassú lépteimet, ezzel kényszerítve Eleanort, hogy tartsa velem a lépést.
Valóban igaza volt Elnek. Nagyon örültek az érkezésemnek. A hangulat iszonyú jó volt. Társaságunkban megfordulnak 10-11.-es, sőt egy-két 12.-es is, akikről néhányunkra, azaz kilencedikesekre is ráragadt a piálós szokásaik...sajnos. Én személy szerint nem ittam semmi alkoholt, viszont ami meglepett, és kicsit megrázott, hogy Eleanor igen. Nem sokat, tényleg, de könyörgöm, ő nyáron volt 15, ami azért nem volt annyira rég! Nem akartam mindenki előtt beleszólni, de mindenképpen megemlítem majd neki, nemtetszésemet.
Szóval az este nagyon jól telt, sokat nevettünk és jól éreztem magam (megjegyzem, pia nélkül is felhőtlen volt a kedvem).
- Meddig maradunk? - öleltem át hátulról Eleanort, aki éppen az asztalnál állt, és válogatott a sütik és chipsek közül
- Nem tudom - vont vállat, miközben beleharapott a ropiba, amit kivett a tálból, majd megfordult a karjaimba, velem szembe - Hány óra van? - kérdezte teli szájjal. Előhúztam a zsebemből a mobilomat, és megnéztem rajta az időt
- Háromnegyed kilenc. Anyudék nem fognak kiakadni, ha nem vagy otthon?
- Sokáig szoktam itt lenni, szóval nem hinném - Eleanor egy teljesen más oldalát mutatta. A tömegben volt, és együtt nevetett velük. Nemtörődöm volt. Nem az a kedves, aranyos lány, aki még délután volt. Nem az volt, aki könnyen zavarba jön, hanem valaki teljesen más. Azelőtt nem volt ilyen.
Pár másodpercig csak csöndben álltunk egymással szembe, majd elindult volna mellettem, de megragadtam a csuklóját és óvatosan vissza húztam.
- M...mégis meddig szoktál maradni? - kérdeztem félve a választól
- Ameddig a tömeg. A jó arcok - vigyorgott - De ne aggódj legkésőbb éjfél után pár perccel megyek csak el, és akkor is Justin hazavisz - mosolygott, majd adott egy puszit az arcomra. Érdekes, de egyáltalán nem nyugodtam meg. Egyfelől, mert éjfélig ott van, ami cseppet sem megnyugtató, másfelől Justin... Nos, oké jóban vagyunk, de nem bízok meg benne annyira. Meg hát ő eléggé piás. Úgy értem, azért sokat szokott inni, annak ellenére, hogy most ment tizedibe. Manapság a fiatalok túl hamar felnőnek. Vagy csak túl hamar szeretnének felnőni. Nem pártolom ezt, és nem is érzem azt, hogy közéjük tartozom, de azt viszont érzem, hogy engem is kezd magával sodorni ez a fajta 'ár'.
El itt van hétvégenként. Kis mennyiségben, de iszik. Tény, hogy könnyen befolyásolható. Justin éjjel, azaz Eleanor elmondása szerint éjfélkor haza viszi. És Eleanorról is kiderül, hogy ennyi idő után is van még olyan oldala, amivel eddig még magam sem találkoztam. És őszintén, nem tetszik ez az oldala. És amikor közöltem, hogy jövök hétvégén. Először furcsán reagált. Tele voltam kételyekkel, és nem fogom hagyni, hogy megint ezek gyötörjenek. Nyugtattam magam, azzal, hogy benne aztán tényleg megbízhatok.
Gondolataimba merülve, észre sem vettem, hogy Eleanor közben elment. Szememmel kezdtem keresni őt. Ott volt, ahol a tömeg. Az egyik srác, röhögve egy meggyújtott cigit nyomott felé, amit Eleanor nevetve és egyben köhögve utasított el. Csak tudnám mi ezen olyan vicces! A srác beleszívott a cigibe, és El arcába fújta az undorító füstöt. Eleanor arca előtt legyezve a kezével próbálta eloszlatni a körülötte lévő füstfelhőt, és mindeközben még mindig nevetett. A srác mondott neki valamit, amit a hangzavartól nem hallottam, és ismét felé kínálta. Tágra nyíltak a szemeim, mikor El kivette a srác kezéből a cigit, közel vitte az arcához, de nem szívott bele, csak fuldokolva vissza adta. Egy másik srác ült le a másik oldalára. Folyamatosan röhögtek. Majd két oldalról, telibe fújták füsttel Eleanor arcát. Nem bírtam tovább nézni, ahogy szegény, kis híján megfullad. Gyors léptekkel odamentem hozzájuk, és a még mindig köhécselő barátnőmet, felrángattam a rozzant kanapéról.
- Hé, most hová viszed? - tárta szét a karját flegmán az egyik. Nem válaszoltam, csak arrébb húztam Eleanort
- Minden oké? - kérdeztem, mikor nagyjából abbahagyta a köhögést
- Igen - bólintott
- Szerintem menjünk - mondtam, mire bólintott.
- Hé, Justin! - szóltam, a tőlünk nem messze álló 'házigazdának', mire felénk lépett - Mi megyünk! - biccentettem a fejemmel Eleanor irányába
- Máris? - kérdezte - Kell fuvar? - pökött felém a poharával
- Nem, köszi. Haza találunk - mosolyodtam el
Elköszöntünk azoktól, akik a társaságunkba tartoznak, a többieket pedig nagyrészt nem ismertük, majd elindultunk
- Miért engedted? - kérdeztem miközben összekulcsoltam ujjainkat. Tudta jól, hogy a cigis dologra gondolok
- Először vicces volt. De most már tudom, hogy valószínűleg sosem fogok cigizni - rázta meg a fejét undorodva. Meg könnyebbültem. Az kéne még csak, hogy Eleanor cigizni kezdjen. Az út további része szótlanul telt.
- M...most mész? - kérdezte már az ajtóban. Bólintottam - Nincs még olyan késő. Be...bejöhetnél egy kicsit - mondta esetlenül, mire önkénytelenül is elmosolyodtam. Közelebb húztam magamhoz, és édesen megcsókoltam. Kezem a derekán pihent, ő pedig a nyakam köré kulcsolta a karját - Nos? - vált el tőlem. Óvatosan megráztam a fejem
- Már így is kinyírnak majd anyuék! - néztem a szemébe
- Holnap még jössz? - támasztotta homlokát az enyémnek
- Aha - vigyorogtam
__________________________________________________________________________
Beléptem a házba, és egyből, két húgom is megrohamozott. Fizzy és Lottie konkrétan rám ugrottak.
- Mi van veletek? - kérdeztem nevetve
- És veled mi van? - jött oda anyu
- Ezt, hogy érted? - húztam fel a szemöldököm, miközben próbáltam megtartani a rajtam csimpaszkodó húgaimat
- Nem szoktál velük ilyen jó fej lenni. Rendszerint elküldöd őket - mosolygott anya
- Louis itt jó fej. Londonba meg nem! - jelentette ki Lottie. Anyura néztem, aki egyetértően biccentett. Hát de jó! Anyum és a 4 éves húgom összefognak ellenem! Ez király!
- És hol jártál eddig? - kérdezte anyu
- Eleanornál. Meg benéztünk Justinékhoz.
- Oh, Louis! Hát te is megérkeztél? - jött felém a nagynéném, aki nagylelkűen felajánlotta, hogy töltsük nála a hévégét. Este anyu a kicsikkel szenvedett, hogy aludjanak, míg Mark, Jennette ( a nagynéném) és én beszélgettünk.
Másnap délelőtt elmentem Eleanorhoz. Anyu mindössze 2 órát adott nekünk elbúcsúzni, mert utána indulunk.
Szapora léptekkel indultam el. Majdnem 10 perc alatt meg is érkeztem, és pont csöngettem volna, de valaki hirtelen kinyitotta az ajtót, mire megugrottam
- Oh, szia Louis - mosolygott felém Eleanor anyukája - Eleanor, a szobájában van - mondta majd el is ment. Bementem a házba, majd felmentem az emeletre, El szobájába. Halkan bekopogtam, és benyitottam. Az asztalánál ült és valamit firkálgatott, vagy írt, vagy nem is tudom.
- Szia! - állt fel és felém lépett. Bizonytalanul hajolt hozzám közelebb, majd mozdulatát vissza vonta és a földre nézett. Elmosolyodtam, majd közelebb léptem hozzá, és megcsókoltam, ezzel demonstrálva neki, hogy nyugodtan lehet bátrabb - Szóval...Ma mentek... - motyogta, miután elváltunk egymástól. Én csak bólintottam.
Hosszú lenne leírni a búcsúzkodásunkat. Két órába is alig fért bele. Hol beszélgettünk, hol pedig csakúgy, mint az előző nap, kegyetlenül csábított, és mint mondtam, én még most nem akarok semmi... nos... komolyat. De előfordul, hogy a legapróbb tettei is, eléggé csábítóak számomra
Nagy nehezen elköszöntünk, és így is késésben indultam vissza. Miért kell már megint itt hagynom? Mikor látom legközelebb? És mi lesz vele Justinéknál nélkülem? Mint azt már említettem, könnyen befolyásolható, és rajtam kívül nincs nagyon senki, aki 'megvédné'.
Szóval összegezve; a hétvégém eléggé vegyes érzelmekkel teli. A legjobb, hogy Eleanorral lehettem és a legrosszabb, hogy megint ott kellett hagynom.
Harry
Soha, de soha nem fogom felfogni a női gondolkozást! Nem lehet rajta kiigazodni. Egyszerűen lehetetlen! Jó, oké ezzel már meggyűlt a bajom párszor, de most komolyan!
Jó, elmesélem. Szóval. Szombat este elvittem bulizni Skylert. Nem mondom, hogy nem ittam semmit. Aztán haza vittem, de nem egészen hozzá, hanem hozzám vittem. Oké, megvolt a 'nagy kaland', ami alatt egyszer sem ellenkezett. Másnap reggel, meg közölte, hogy én mekkora egy szemét vagyok, hogy a második randin ágyba viszem, meg milyen durva voltam. Ez vagyok én, hozzá kell szokni, vagy ha nem megy, akkor nagyon sajnálom, de ez van! Mintha csak esedeztem volna a bocsánatáért (amit nem tettem), közölte, hogy "ad nekem még egy esélyt". Aztán ezt követően nem kezdtem el ugrálni az örömtől, így ezen vérig sértődött. Most ott tartunk jelenleg, hogy ő "szakított velem". Na, ez az amin lehetetlen kiigazodni, még ha lenne külön hozzá gyártott térkép vagy GPS akkor sem.
Feladom! Nem kell nekem több nő!..........Nahh, ez jó vicc volt. Persze, hogy kell! De nem fogok neki fizetni semmit, ha másnap úgy is kitalálja, hogy miért szakítsunk, és az amúgy is nagyon kevés pénzemnek annyi. Ez a másik, amit ki nem állhatok a nőkben. Két lábon járó pénznyelők. Mindent kifizettetnek, és mivel viszonozzák? Semmivel!! Na, szép. Mind egyforma...
Viszont a hétfői napom. Nos, álmomban sem gondoltam volna, hogy ez megtörténhet. Meglepődtem saját magamon...
Kábumm! Némáá' megint hirtelen vége lett :D
4-5 komi és kövii ;)
