6.rész

 Sziasztoook! Azt se tudom már, hogy hogyan köszönjem meg, hogy itt vagytok, hogy olvastok, és tetszik is nektek, amit olvastok. Két ember is kérte tőlem, hogy mondjak véleményt a blogjáról. Már mindkettőbe bele is olvastam és eddig tetszenek is. A véleményekkel nem biztos, hogy hamar, de fogok jelentkezni. Nagyon örülök, hogy van akiknek ennyit számít a véleményem. Aztán két díjat is kaptam, amit szintén nagyon, de nagyon köszönök, és ti is kirakhatjátok őket a blogjaitokra rám hivatkozva, nyugodtan. Aztán még egy fontos dolog, hogy kiraktam oldalra egy újabb szavazást. Kérlek benneteket, hogy szavazzatok!Nem is húznám itt tovább az időt, összehoztam egy viszonylag hosszú részt, szóval jó olvasást! <3



 Harry

 A kezdeti nehézségek ellenére, egészen jól sikerült Skylerrel a randim. Beláttam magamnak, hogy ő nem olyan lány, akit haza vihetek a randi után, bár néha eléggé nyomult, de 'illedelmesen' haza kísértem, miután kajáltunk és sétáltunk egyet. Haza felé indultam. Zsebre tett kézzel mentem a korom sötétbe. Bekanyarodtam a csendes kis utcába, amin keresztül vágva, rövidebb a haza felé út. Az orromig nem láttam, mert ott még kültéri világítás sincs.

 - Hogy telt a randi? - hallottam egy mély hangot, mire megugrottam. Fogalmam se volt, hová nézzek, hiszen semmit se láttam. Hirtelen ötletként elővettem a telefonom, aminek a fényével láttam, hogy ki áll a falnak támaszkodva, egy nagy kuka mellett. 

 - Hogy miért nem lepődöm meg? - forgattam a szemem

 - Kérdeztem valamit! 

 - Oh, bocsánat! Köszönöm, tök jól! - mondtam mosolyogva - És te? Magányodba idejöttél egy kukához? Megzavartam tán a traccspartit? Éppen lelkiztetek? Szegény Zaynie, szakítottak a barátnőjével és úúúgy hiányzik neki! - gúnyolódtam. Telefonomat még mindig a kezembe tartottam, hogy láthassam hol is van, és, hogy láthassam az idegesen rám meredő pillantását - Ígérem, vigyázni fogok a kis volt barátnődre - vigyorogtam, kihangsúlyozva a múlt jelét azaz a 'volt' szócskát.

 - Nem érdekel mit csinálsz! - jelentette ki, idegességtől feszengve

 - Nem? - húztam fel a szemöldököm - Akkor mégis miért álldogálsz itt? - kérdeztem

 - Gondoltam...- indult meg felém - Alkut köthetnénk...

 - Kösz nem! - tartottam magam elé a tenyerem, majd indultam volna tovább, de csuklómnál vissza rántott - Mi akarsz?- sóhajtottam, és az arcába meredtem

 - Leszállsz Sky-ról... És cserébe...

 - Cserébe? - sürgettem

 - Cserébe nem tudódik ki a kis titkod. Gondolj bele, ha elterjed rólad, az ami neked már napi rutin. Mit fognak rólad gondolni a suliban? Senki nem fog veled szóba állni! - mondta és szinte már suttogott. Csuklómat egyre erősebben szorította, majd kirántottam a kezéből és lángoló tekintettel néztem rá

 - Tudod mit? Tedd azt! - rántottam vállat- Legalább azt is megtudják, hogy mekkora egy szemét vagy! - mondtam, és vetettem felé és lesajnáló pillantást, majd hátat fordítva neki elindultam. Hirtelen megtorpantam és hátra sem nézve mondtam 

 - Csak a lányok szoktak pletykálni! - mondtam erőteljesen, de közben egy kicsit elvigyorodtam, amit ő nem láthatott, ugyanis idő közben én elraktam az egyetlen fényforrást, a telefonomat. Otthagytam Zaynt és haza indultam.

Louis

 Minden nap végtelen hosszúságúnak tűnik. Éjjel nem bírok aludni. A suliban nem bírok figyelni. És a legrosszabb, hogy fogalmam sincs, hogy miért. Szeretem a sulit meg minden, és Jake-el is egészen jóban vagyok, de nehéz. Nehéz ez az egész. Új környezet, új suli, új barátok. A gondolat szinte emésztő, hogy Eleanor ott van, én meg itt és ki tudja mit csinálhat. Nem feltételem, hogy megcsal vagy bármi, mert száz százalékosan megbízok benne. De a kérdés mindig ott lebeg a szemem előtt: Mi van ha mégis?

 Félek, hogy a távolság miatt ellőbb- utóbb......Muszáj lesz... szakítanunk. Anyut idézve, "Nehéz dolog a szerelem". Akkor még nem értettem miért. Most már tudom, igaza van... 

 Suli után áthívtam Jake-et, az egyetlen ember akivel az utóbbi időben elég jól kijövök. Segített egy kicsit elterelni a gondolataimat. Egészen jó fej srác, de valahogy más. Be nem áll a szája és mikor beszélni kezdenék, nemes egyszerűséggel, közbevág. Nem kérdez, és ha mégis, akkor helyettem is válaszol. És ha az ember éppen szenved, és semmi kedve hülyülni, csak egy normális beszélgetésre vágyik egy olyan emberrel, aki megérti őt, vagy legalább megpróbálja, akkor, annak ellenére is, hogy nekem erre ritkán van szükségem, azért jól esne ha hagyna szóhoz jutni. A legtöbb srác leplezi a bánatát és inkább egyedül örlődik magában, de én jobb szeretem ezt megbeszélni valaki olyannal, akiben megbízok. Ez régebben Eleanor volt, vagy anyu. De Eleanorral nem tudom megbeszélni, anyuval meg a kicsik születése óta, szinte szóba se lehet állni. Folyton csak velük van elfoglalva. Mark túlságosan...nos, hogy is fogalmazzak...idióta, és a húgaim pedig még kicsik, hogy megértsenek. Röviden tehát, most én sem tehetek mást, csak magamban, csendesen dilemmázok és várok valami csodára. Vagy valami hasonlóra...

Zayn
 Milyen váratlan fordulatot vett az életem! Az utóbbi időben egy olyan lánynak öntöm ki a szívem, akit abszolút nem ismerek. Persze nem úgy, mint ahogy azt a lányok szokták. Nem mindent. Csak egyszerűen vannak dolgok, amiket nem tudok magamba tartani. És ez a lány Natalie. Az utóbbi időben, sokat beszélgettünk. Aztán ott van még Harry. Ott van Skyler. És ami a legrosszabb: Ott van Harry és Skyler. Igen, mindig csak együtt látom őket. Sky, hogy a francba tudott ilyen gyorsan tovább lépni?! Nincsenek érzései?! Igen, talán tényleg nincs neki. Harry is csak egy olyan srác, aki ha még nem is az, de előbb-utóbb biztosan menő lesz, és ez Skylernek is feltűnt. Neki is pontosan ez a célja. És hogyan lehet egy ember menő? Pontosan, ha ő maga is menőkkel barátkozik. De ez csak az egyik elméletem. Van ám több is. Máson sem gondolkozom egész nap. Talán Harry csak kihasználja Skylert, és ő meg vakon követi. Ebből viszont már Harry kerül ki rosszul, míg az előző variációban pont, hogy Sky. 
 - Nézd Zayn... - kezdte Natalie, miközben felült a padomra - ... Nem érdemes ezen vacillálnod. Nem neked kell kisakkozni, hogy mi lehet köztük igazán. Ezt egyszerűbben is megoldhatod, ha mondjuk beszélnél Skylerrel, mert mint kiderült, Harryvel képtelenség normálisan beszélgetni - mondta, majd a padomon ülve, felhúzta a lábait törökülésbe
 - Biztos nem fogok beszélni Skylerrel - ráztam meg a fejem
 - Rendben. Akkor csak szenvedj, örlődj magadban, találgass, és essél szép lassan depresszióba. Ha ezt akarod - rántott vállat, majd egy mozdulattal leugrott a padomról és elment az sajátjához. 
 Talán mondd valamit, de biztosan nem fogok beszélni Skyal. Ez ezer százalék. Eszem ágában sincs. Különben is, ha akarnék még is beszélni vele...Mikor tenném, ha szünetekben Harryvel van suli után is gyanítom, hogy Harryvel van és megkockáztatom, hogy még éjszaka is vele van. 
 Valóban kezdek egy idegroncs lenni...

Liam
Mondjak valamit? Azt hiszem szerelmes vagyok!! 
Na, akkor kezdem az elején. A suliban, tegnap, Parker tanár úr, bemutatta a legújabb osztálytársunkat. Danielle dögös volt, meg minden, de először nem keltette fel az érdeklődésemet. Leült mellém, az első sorba. 
 - Pszt - suttogta, mire felé néztem - Hogy hívnak? - suttogta mosolyogva. A tanár a táblára írt és közben magyarázott
 - Liam - mondtam ki nehézkesen - Téged?
 - Danielle. Kábé fél órája mondtam el, az egész osztálynak a nevem! - kuncogott
 - Ja, tényleg. Bocsi. Öhm, elfelejtettem - mentegetőztem, miközben próbáltam figyelni a tanárra is
 - Semmi gond... - motyogta
Nem is beszélgettünk többet az órán. Kicsöngettek és ő egyből a padomhoz lépett
 - Miben vagy tehetséges? - támaszkodott a padomra
 - Énekléssel kerültem be - mondtam miközben elrámoltam a padomról a matek cuccom
 - Értem... Én tánccal. Táncos vagyok - mosolygott  - Mióta énekelsz?
 - Kábé mióta bekerültem a suliba...Előtte nem is nagyon tudtam róla, hogy tudok énekelni - nevettem fel
 - Tényleg? - döbbent le - Az nem semmi! - bólintott elismerően. Először kicsit túlzásnak hittem a közvetlenségét, de ahogy kérdezgetett és magáról is mondott pár dolgot, egyre aranyosabbnak találtam. Szinte egész nap mással se beszéltem csak vele. A szemem sarkából azért észre vettem, hogy Niall nem nézi jó szemmel, mert én voltam az ő örökös 'beszélgető társa'. A lényeg, hogy eddigi megállapításom szerint Dani tökéletes. De tényleg!

Niall
Liam egész nap az új csajjal lógott. Persze örülök, hogy van rajtam kívül más is akivel beszélgethet és jól érzi magát vele, de eléggé unalmasan telt a napom, egészen a harmadik szünetig, mígnem szóba elegyedtem végre egy másik húsvér emberrel.
 - Szia! - állt meg a padom felett egy srác, mire felnéztem a irkálásból
 - Öhm...Szia - köszöntem vissza
 - Csak gondoltam szólok, hogy eldőlt a gitárod - mutatott a falhoz, aminek nekitámasztott gitárom, valóban eldőlt
 - Oh, köszi - állítottam föl
 - Nincs mit
 - És amúgy, hogy is hívnak? - váltottam témát
 - Louis. Téged? - vigyorgott
 - Niall... Énekelsz? - kérdeztem
 - Igen, és te is! - mondta
 - Tényleg? Énekelek? - humorizáltam, és poénomon egy kicsit fel is nevetett, ami büszkeséggel töltött el, mert sosem voltam egy Humor Harold.
Végül sokáig beszélgettünk Louisal, ami az ebédszünetben is folytatódott. Nagyon vicces, és jó fej srác, de valami mégsem stimmel vele... 

5-6 komi és hozom nektek a kövit. Most elkezdődnek majd az 'izgalmak' :D!