7.rész

Nagyon szégyellem magam, hogy ennyi csúszással hoztam az újat, de nehezen jöttek a szavak. Három napig ezt írtam. 
A részt mindenki saját felelősségre olvassa, mert felléphetnek benne (nem túl sok) perverz vonás, ami esetleg még pár részben a blog folyamán megtörténhet, mert úgy gondolom, hogy, ha már tini srácok, akkor írjunk le mindent!
Lou szemszöge, hosszúra sikeredett, így csak 2 szemszög fért bele. Lousé és Harryé, de a kövi részben bepótolom a többit, ígérem. Plusz, még annyi, hogy a következő részben egy új bejelentéssel jövök, amivel kapcsolatban érdekelne a véleményetek! És végezetül, nagyon köszönöm az 1100 oldalmegjelenítést. Ti vagytok a legjobba! :')
   Jó olvasást, babáim! Xx


Louis
Hol is kezdjem? Mondjuk ott, hogy ez volt életem legjobb hétvégéje, és egyben a legrosszabb is. A délelőttöm egészen jól telt. Jake nem volt suliba, és jóba lettem egy Niall nevű szőkeséggel, aki amúgy nagyon jó fej. Délután olyan "péntek van, jeeee" hangulatban voltam, egészen addig amíg haza nem értem. Otthon már "elegem van az idegesítő húgaimból" hangulatom lett. Mily meglepő...
 Viszont este a vacsinál, Mark egy bejelentéssel készült
 - Emberek! - kezdte
 - Mark, odaadnád a sót? - nyújtózkodott Lottie az asztal másik végébe. Mark a kezébe nyomta és folytatta - Szóóóóóóóval! Közérdekű közlemény! - kezdte megint színpadiasan
 - Kértek inni? - lesett ki anyu a konyhából
 - Majd később iszunk,  most gyere drágám és ülj le! - parancsolt rá Mark
 - Hú, én kérek! - emelte meg a kezét Fizzy
 - NEM KÉRSZ! - kiabált rá Mark, mire Fizz, csak felkuncogott. Anyu hozott nekünk inni, majd leült közénk - Na kezdem! Szóval. A hétvégére visszamehetnénk Doncasterbe!
 - Ez az! - ugrottam fel a székről, és az asztal körül nagy hangzavar keletkezett
 - De anya! - nyávogott Lottie - Most hétvégén lesz Anne zsúrja és meghívott!
 - Fogd be tökmag! Most kihagyod a zsúrt! - szóltam rá
 - Nem! - ellenkezett
 - Deeee!! Ha visszamegyünk újra találkozhatsz a régi barátaiddal! - magyaráztam
 - De az újak jobbak! - fonta össze maga előtt a kezeit és ilyen tipikus durcás képet vágott
 - Hát ez van, manó! Így jártál! - vontam vállat - Na most megyek - mondtam és azonnal felrohantam a szobámba, majd felhívtam Eleanort
 - Szia kicsim. Mi újság - szólt bele a telefonba, és hangján hallani lehetett, hogy mosolyog
 - Hétvégén találkozunk! - közöltem kitörő örömmel
 - Mi? Miért? - döbbent le. Hmm...
 - Nem örülsz? - kérdeztem, és egy pillanatra elszomordtam
 - Ja...Ja De! Csak meglepődtem. Hogy-hogy? - kérdezte ezt már vidámabban
 - Mark ötlete volt, hogy hétvégén látogassunk vissza Doncasterbe
 - Gyertek holnap, és akkor itt lehettek egész hétvégén
 - Majd meglátjuk- vigyorogtam
Még egy kicsit beszéltem Eleanorral, majd letettük és a nap hátra lévő részében totál be voltam zsongva. Kiderült, hogy valóban az egész hétvégét ott töltjük, valami rokonunknál. Anyuék egész este pakoltak, ami ugye az öt kis csaj miatt eléggé hosszadalmas, plusz a saját cuccaikat is elrakták. Én hamar megvoltam a pakolással, úgyhogy tévézni szerettem volna, de egyrészt nem kötött le, másrészt pedig nem nagyon hallottam semmit...na ki mástól? Az idegesítő húgaimtól.
 Végtelennek tűnt amíg eljött a másnap. Végtelennek tűnt mire reggel nagy nehezen elindultunk. Végtelennek tűnt az odafelé út is.
 Aztán megérkeztünk. Nagyon jó volt újra látni, hetek elmúltával az otthonom. Hiányzott már ez a környék, de nagyon. Ahol felnőttem. És szörnyű belegondolni, hogy már nem nevezhetem az otthonomnak. Én mondom, ez egy őrült környék. Míg ahova most költöztünk... Jó, oké szebb meg rendezettebb, de túlságosan...olyan...komoly.
 A rokonunkhoz mentünk éppen, mert ugye, mint mondtam ott leszünk hétvégén
 - Mark, itt állj meg! - szóltam hirtelen, amikor elhaladtunk Eleanorék utcája előtt. Mark megállt, én pedig szó nélkül kipattantam a kocsiból, ők meg mentek tovább. Tudták jó, hogy miért akartam kiszállni, és felesleges lett volna ötekedniük.
 Gyors léptekkel haladtam a sárga falú ház felé. Nem gondolkoztam, hogy mi lesz, ha majd meglátom, csak mentem és mentem. Becsöngettem.
 - Szia! - tárta ki az ajtót előttem Eleanor. Hullámos, barna haja ki volt engedve, barna szeme csillogott, és mosolyogva nézett rám. Egy pillanatra lefagytam és csak bámultam az arcába, aztán feleszméltem, és magamhoz húzva szorosan megölelem, majd hosszasan megcsókoltam. Igazából, azelőtt nem sokszor csókolóztunk. Ez most olyan ösztönös volt. Meg amúgy is... Ezalatt a pár hét alatt, amin keresztülmentem érzelmi hullámvasút, annyira megerősített, hogy már tisztára felnőtt vagyok. És a felnőttek gyakran csókolják meg a barátnőjüket, nem? Bár manapság már a nem felnőttek is... Jó, ezt mondom én, aki 15 évesen teszi ugyan ezt. De ez most nem lényeg.
 Mosolyogva vállt el tőlem. Látszott, hogy egy kicsit zavarban van
 - Gyere be - invitált be a házba
 - Ki van itthon? - léptem beljebb
 - Senki...Anyuék elmentek, csak este jönnek - mondta, miközben leült a kanapéra, én pedig levettem a pulcsimat, és mellé ültem - Milyen a suli? - váltott témát
 - Ezt kábé minden nap megkérdezed - nevettem fel, ő meg elmosolyodott
 - Tudom, de sose válaszolsz semmi normálisat - szabadkozott
 - Ez van... - vontam vállat - Most mit mondhatnék egy suliról? - tártam szét a karom
 - Amit akarsz - mondta halkan, miközben feltérdelt a kanapéra, és teljes testével felém fordult. Közelebb húztam magamhoz, és adtam egy puszit a fejére
 - Inkább nézzünk valami jót! - nyúltam a távirányítóért, ő meg lefeküdt, és fejét az ölembe hajtotta. A haját simogattam, miközben belemerültem a tévébe. Pár perccel később lenéztem Eleanorra, aki az arcomat bámulta. Felnevettem.
 - Most meg mit bámulsz? - kérdeztem mosolyogva
 - Öhm...Téged?! - kérdezett vissza válasz képpen, ami eddig is egyértelmű volt számomra, majd felült.
 - És miért? - kérdeztem, de csak mosolyogva vállat vont. Annyira gyönyörű, és annyira szörnyű, hogy megint itt kell majd hagynom. Képtelen leszek rá. Annyira szeretem. Láttam, hogy az arcomat nézi. A számat. Ezek szerint tetszett neki az iménti, hosszadalmas sikerült csókunk. Elmosolyodtam, és megint közel vontam magamhoz, és megcsókoltam. Nem is akárhogy! Nyelvemmel utat törtem a szájába, ami először meglepte őt, majd egyre inkább tetszett neki. Próbáltam egyre közelebb húzni magamhoz. Velem szembe ült az ölemben. Egyre mélyebben vette orrán keresztül a lélegzetet. Kezeivel beletúrt a hajamba, amit én egy kisebb morgással díjaztam. Éreztem, hogy kezdem egyre jobban elveszteni az irányítást, saját magam felett. Kicsit eltoltam magamtól, kezeit pedig a sajátjaimba vettem, és összekulcsoltam az ujjainkat. Mélyen a gyönyörű szemeibe néztem. Kicsit zavart volt. Beharapta az alsó ajkát, amit nagyon dögösnek találtam. Olyan érzés lett rajtam úrrá, amilyen még soha. Nem csak szimpla vágy,amit Eleanor ébresztett bennem, hanem hihetetlen fájdalom is, hogy itt kell őt megint hagyjam. Egyszerűen nem fog menni. Közeledni kezdett felém, de nem akartam megint annak a fázisnak a küszöbén lenni, ahol az előbb is voltam. Nem akartam vele semmit se tenni. Még nem...Ellenben képtelen voltam neki ellenállni. Közel hajolt hozzám. Nem csókolt meg, csak a nyakamba szuszogott
 - Ne csábíts! - toltam el magamtól ismét, mire mosolyogva a szemembe nézett. Térdelve, velem szemben, lovagló ülésben ült az ölemben. Előre dőlt és fejét lehajtotta a mellkasomra. Egyik kezemmel a haját simogattam, másik kezemmel meg az ujjaival játszadoztam. A gondolataim még így is gyötörtek. Tudtam, hogy nem fogom tudni itt hagyni
 - El... - kezdtem, mire felemelte a fejét a mellkasomról, és a szemembe nézett - Gyere velem Londonba - néztem rá kérlelően. Először elmosolyodott, de miután látta, hogy én sem mosolygok, vonásai komolyabbak lettek.
 - Louis... - mosolyodott el kínosan - Mennék én, de ez szinte lehetetlen!
 - Tudom - motyogtam lehajtott fejjel. Ismét előre dőlt, karjával átölelte a derekam, és fejét megint a mellkasomra hajtotta. Így voltunk, körülbelül negyed órán keresztül, mindketten a gondolatainkba merülve. Egyszer csak felült.
 - Visszajöttetek a hétvégére. Holnap elmentek. Nehogy már csak így üljünk itt! - mondta mosolyogva, és igaza is volt. Amikor vele vagyok akkor is azon rágódjak, hogy milyen szar lesz nélküle? Nem! Ki akarom élvezni a vele töltött időt
 - Igaz - vigyorogtam - Na, és mit csináljunk? - kérdeztem
 - Nem akarod meglátogatni az itteni barátaidat?
 - De! - vágtam rá. Valamiért róluk meg is feledkeztem... Na vajon miért? - Menjünk! - mocorogtam, jelezve, hogy álljon fel rólam
 - Én is menjek? - kérdezte, még mindig rajtam ülve
 - Miért ne jönnél? - kérdeztem nevetve. Eleanorral a közös barátainkon keresztül ismerkedtünk meg, és mindig is egy baráti körben voltunk.
 Felvettem a pulcsim és El is felöltözött melegebben, mert ősz révén eléggé hideg van már kint.
 A sötét, levél borította aszfalton sétáltunk a régebbi 'főhadiszállásunkra'. Mindig ott tanyáztunk Justinék pincéjében, és ilyenkor szünetben is ott lógtunk mindig. Hiányzik, de nagyon.
 Ösztönösen kézen fogva, összekulcsolt újakkal mentünk egymás mellett.
 - Eddig mindig csak te faggattál engem. Most te is mondj valamit! Milyen itt? - törtem meg a csendet
 - Olyan mint eddig! - nevetett fel - Szerintem nagyon fognak neked örülni - váltott hirtelen témát. Nem feleltem, csak gyorsítottam, az addig lassú lépteimet, ezzel kényszerítve Eleanort, hogy tartsa velem a lépést.
 Valóban igaza volt Elnek. Nagyon örültek az érkezésemnek. A hangulat iszonyú jó volt. Társaságunkban megfordulnak 10-11.-es, sőt egy-két 12.-es is, akikről néhányunkra, azaz kilencedikesekre is ráragadt a piálós szokásaik...sajnos. Én személy szerint nem ittam semmi alkoholt, viszont ami meglepett, és kicsit megrázott, hogy Eleanor igen. Nem sokat, tényleg, de könyörgöm, ő nyáron volt 15, ami azért nem volt annyira rég! Nem akartam mindenki előtt beleszólni, de mindenképpen megemlítem majd neki, nemtetszésemet.
 Szóval az este nagyon jól telt, sokat nevettünk és jól éreztem magam (megjegyzem, pia nélkül is felhőtlen volt a kedvem).
 - Meddig maradunk? - öleltem át hátulról Eleanort, aki éppen az asztalnál állt, és válogatott a sütik és chipsek közül
 - Nem tudom - vont vállat, miközben beleharapott a ropiba, amit kivett a tálból, majd megfordult a karjaimba, velem szembe - Hány óra van? - kérdezte teli szájjal. Előhúztam a zsebemből a mobilomat, és megnéztem rajta az időt
 - Háromnegyed kilenc. Anyudék nem fognak kiakadni, ha nem vagy otthon?
 - Sokáig szoktam itt lenni, szóval nem hinném - Eleanor egy teljesen más oldalát mutatta. A tömegben volt, és együtt nevetett velük. Nemtörődöm volt. Nem az a kedves, aranyos lány, aki még délután volt. Nem az volt, aki könnyen zavarba jön, hanem valaki teljesen más. Azelőtt nem volt ilyen.
 Pár másodpercig csak csöndben álltunk egymással szembe, majd elindult volna mellettem, de megragadtam a csuklóját és óvatosan vissza húztam.
 - M...mégis meddig szoktál maradni? - kérdeztem félve a választól
 - Ameddig a tömeg. A jó arcok - vigyorgott - De ne aggódj legkésőbb éjfél után pár perccel megyek csak el, és akkor is Justin hazavisz - mosolygott, majd adott egy puszit az arcomra. Érdekes, de egyáltalán nem nyugodtam meg. Egyfelől, mert éjfélig ott van, ami cseppet sem megnyugtató, másfelől Justin... Nos, oké jóban vagyunk, de nem bízok meg benne annyira. Meg hát ő eléggé piás. Úgy értem, azért sokat szokott inni, annak ellenére, hogy most ment tizedibe. Manapság a fiatalok túl hamar felnőnek. Vagy csak túl hamar szeretnének felnőni. Nem pártolom ezt, és nem is érzem azt, hogy közéjük tartozom, de azt viszont érzem, hogy engem is kezd magával sodorni ez a fajta 'ár'.
 El itt van hétvégenként. Kis mennyiségben, de iszik. Tény, hogy könnyen befolyásolható. Justin éjjel, azaz Eleanor elmondása szerint éjfélkor haza viszi. És Eleanorról is kiderül, hogy ennyi idő után is van még olyan oldala, amivel eddig még magam sem találkoztam. És őszintén, nem tetszik ez az oldala. És amikor közöltem, hogy jövök hétvégén. Először furcsán reagált. Tele voltam kételyekkel, és nem fogom hagyni, hogy megint ezek gyötörjenek. Nyugtattam magam, azzal, hogy benne aztán tényleg megbízhatok.
 Gondolataimba merülve, észre sem vettem, hogy Eleanor közben elment. Szememmel kezdtem keresni őt. Ott volt, ahol a tömeg. Az egyik srác, röhögve egy meggyújtott cigit nyomott felé, amit Eleanor nevetve és egyben köhögve utasított el. Csak tudnám mi ezen olyan vicces! A srác beleszívott a cigibe, és El arcába fújta az undorító füstöt. Eleanor arca előtt legyezve a kezével próbálta eloszlatni a körülötte lévő füstfelhőt, és mindeközben még mindig nevetett. A srác mondott neki valamit, amit a hangzavartól nem hallottam, és ismét felé kínálta. Tágra nyíltak a szemeim, mikor El kivette a srác kezéből a cigit, közel vitte az arcához, de nem szívott bele, csak fuldokolva vissza adta. Egy másik srác ült le a másik oldalára. Folyamatosan röhögtek. Majd két oldalról, telibe fújták füsttel Eleanor arcát. Nem bírtam tovább nézni, ahogy szegény, kis híján megfullad. Gyors léptekkel odamentem hozzájuk, és a még mindig köhécselő barátnőmet, felrángattam a rozzant kanapéról.
 - Hé, most hová viszed? - tárta szét a karját flegmán az egyik. Nem válaszoltam, csak arrébb húztam Eleanort
 - Minden oké? - kérdeztem, mikor nagyjából abbahagyta a köhögést
 - Igen - bólintott
 - Szerintem menjünk - mondtam, mire bólintott.
 - Hé, Justin! - szóltam, a tőlünk nem messze álló 'házigazdának', mire felénk lépett - Mi megyünk! - biccentettem a fejemmel Eleanor irányába
 -  Máris? - kérdezte - Kell fuvar? - pökött felém a poharával
 - Nem, köszi. Haza találunk - mosolyodtam el
Elköszöntünk azoktól, akik a társaságunkba tartoznak, a többieket pedig nagyrészt nem ismertük, majd elindultunk
 - Miért engedted? - kérdeztem miközben összekulcsoltam ujjainkat. Tudta jól, hogy a cigis dologra gondolok
 - Először vicces volt. De most már tudom, hogy valószínűleg sosem fogok cigizni - rázta meg a fejét undorodva. Meg könnyebbültem. Az kéne még csak, hogy Eleanor cigizni kezdjen. Az út további része szótlanul telt.
 - M...most mész? - kérdezte már az ajtóban. Bólintottam - Nincs még olyan késő. Be...bejöhetnél egy kicsit  - mondta esetlenül, mire önkénytelenül is elmosolyodtam. Közelebb húztam magamhoz, és édesen megcsókoltam. Kezem a derekán pihent, ő pedig a nyakam köré kulcsolta a karját - Nos? - vált el tőlem. Óvatosan megráztam a fejem
 - Már így is kinyírnak majd anyuék! - néztem a szemébe
 - Holnap még jössz? - támasztotta homlokát az enyémnek
 - Aha - vigyorogtam

 __________________________________________________________________________

 Beléptem a házba, és egyből, két húgom is megrohamozott. Fizzy és Lottie konkrétan rám ugrottak.

 - Mi van veletek? - kérdeztem nevetve

 - És veled mi van? - jött oda anyu

 - Ezt, hogy érted? - húztam fel a szemöldököm, miközben próbáltam megtartani a rajtam csimpaszkodó húgaimat

 - Nem szoktál velük ilyen jó fej lenni. Rendszerint elküldöd őket - mosolygott anya

 - Louis itt jó fej. Londonba meg nem! - jelentette ki Lottie. Anyura néztem, aki egyetértően biccentett. Hát de jó! Anyum és a 4 éves húgom összefognak ellenem! Ez király!

 - És hol jártál eddig? - kérdezte anyu 

 - Eleanornál. Meg benéztünk Justinékhoz.

 - Oh, Louis! Hát te is megérkeztél? - jött felém a nagynéném, aki nagylelkűen felajánlotta, hogy töltsük nála a hévégét. Este anyu a kicsikkel szenvedett, hogy aludjanak, míg Mark, Jennette ( a nagynéném) és én beszélgettünk.

 Másnap délelőtt elmentem Eleanorhoz. Anyu mindössze 2 órát adott nekünk elbúcsúzni, mert utána indulunk.

 Szapora léptekkel indultam el. Majdnem 10 perc alatt meg is érkeztem, és pont csöngettem volna, de valaki hirtelen kinyitotta az ajtót, mire megugrottam

 - Oh, szia Louis - mosolygott felém Eleanor anyukája - Eleanor, a szobájában van - mondta majd el is ment. Bementem a házba, majd felmentem az emeletre, El szobájába. Halkan bekopogtam, és benyitottam. Az asztalánál ült és valamit firkálgatott, vagy írt, vagy nem is tudom.

 - Szia! - állt fel és felém lépett. Bizonytalanul hajolt hozzám közelebb, majd mozdulatát vissza vonta és a földre nézett. Elmosolyodtam, majd közelebb léptem hozzá, és megcsókoltam, ezzel demonstrálva neki, hogy nyugodtan lehet bátrabb - Szóval...Ma mentek... - motyogta, miután elváltunk egymástól. Én csak bólintottam. 

 Hosszú lenne leírni a búcsúzkodásunkat. Két órába is alig fért bele. Hol beszélgettünk, hol pedig csakúgy, mint az előző nap, kegyetlenül csábított, és mint mondtam, én még most nem akarok semmi... nos... komolyat. De előfordul, hogy a legapróbb tettei is, eléggé csábítóak számomra 

 Nagy nehezen elköszöntünk, és így is késésben indultam vissza. Miért kell már megint itt hagynom? Mikor látom legközelebb? És mi lesz vele Justinéknál nélkülem? Mint azt már említettem, könnyen befolyásolható, és rajtam kívül nincs nagyon senki, aki 'megvédné'.

 Szóval összegezve; a hétvégém eléggé vegyes érzelmekkel teli.  A legjobb, hogy Eleanorral lehettem és a legrosszabb, hogy megint ott kellett hagynom.

Harry

Soha, de soha nem fogom felfogni a női gondolkozást! Nem lehet rajta kiigazodni. Egyszerűen lehetetlen! Jó, oké ezzel már meggyűlt a bajom párszor, de most komolyan! 

 Jó, elmesélem. Szóval. Szombat este elvittem bulizni Skylert. Nem mondom, hogy nem ittam semmit. Aztán haza vittem, de nem egészen hozzá, hanem hozzám vittem. Oké, megvolt a 'nagy kaland', ami alatt egyszer sem ellenkezett. Másnap reggel, meg közölte, hogy én mekkora egy szemét vagyok, hogy a második randin ágyba viszem, meg milyen durva voltam. Ez vagyok én, hozzá kell szokni, vagy ha nem megy, akkor nagyon sajnálom, de ez van! Mintha csak esedeztem volna a bocsánatáért (amit nem tettem), közölte, hogy "ad nekem még egy esélyt". Aztán ezt követően nem kezdtem el ugrálni az örömtől, így ezen vérig sértődött. Most ott tartunk jelenleg, hogy ő "szakított velem". Na, ez az amin lehetetlen kiigazodni, még ha lenne külön hozzá gyártott térkép vagy GPS akkor sem. 

 Feladom! Nem kell nekem több nő!..........Nahh, ez jó vicc volt. Persze, hogy kell! De nem fogok neki fizetni semmit, ha másnap úgy is kitalálja, hogy miért szakítsunk, és az amúgy is nagyon kevés pénzemnek annyi. Ez a másik, amit ki nem állhatok a nőkben. Két lábon járó pénznyelők. Mindent kifizettetnek, és mivel viszonozzák? Semmivel!! Na, szép. Mind egyforma...

 Viszont a hétfői napom. Nos, álmomban sem gondoltam volna, hogy ez megtörténhet. Meglepődtem saját magamon...

Kábumm! Némáá' megint hirtelen vége lett :D 
4-5 komi és kövii ;)

6.rész

 Sziasztoook! Azt se tudom már, hogy hogyan köszönjem meg, hogy itt vagytok, hogy olvastok, és tetszik is nektek, amit olvastok. Két ember is kérte tőlem, hogy mondjak véleményt a blogjáról. Már mindkettőbe bele is olvastam és eddig tetszenek is. A véleményekkel nem biztos, hogy hamar, de fogok jelentkezni. Nagyon örülök, hogy van akiknek ennyit számít a véleményem. Aztán két díjat is kaptam, amit szintén nagyon, de nagyon köszönök, és ti is kirakhatjátok őket a blogjaitokra rám hivatkozva, nyugodtan. Aztán még egy fontos dolog, hogy kiraktam oldalra egy újabb szavazást. Kérlek benneteket, hogy szavazzatok!Nem is húznám itt tovább az időt, összehoztam egy viszonylag hosszú részt, szóval jó olvasást! <3



 Harry

 A kezdeti nehézségek ellenére, egészen jól sikerült Skylerrel a randim. Beláttam magamnak, hogy ő nem olyan lány, akit haza vihetek a randi után, bár néha eléggé nyomult, de 'illedelmesen' haza kísértem, miután kajáltunk és sétáltunk egyet. Haza felé indultam. Zsebre tett kézzel mentem a korom sötétbe. Bekanyarodtam a csendes kis utcába, amin keresztül vágva, rövidebb a haza felé út. Az orromig nem láttam, mert ott még kültéri világítás sincs.

 - Hogy telt a randi? - hallottam egy mély hangot, mire megugrottam. Fogalmam se volt, hová nézzek, hiszen semmit se láttam. Hirtelen ötletként elővettem a telefonom, aminek a fényével láttam, hogy ki áll a falnak támaszkodva, egy nagy kuka mellett. 

 - Hogy miért nem lepődöm meg? - forgattam a szemem

 - Kérdeztem valamit! 

 - Oh, bocsánat! Köszönöm, tök jól! - mondtam mosolyogva - És te? Magányodba idejöttél egy kukához? Megzavartam tán a traccspartit? Éppen lelkiztetek? Szegény Zaynie, szakítottak a barátnőjével és úúúgy hiányzik neki! - gúnyolódtam. Telefonomat még mindig a kezembe tartottam, hogy láthassam hol is van, és, hogy láthassam az idegesen rám meredő pillantását - Ígérem, vigyázni fogok a kis volt barátnődre - vigyorogtam, kihangsúlyozva a múlt jelét azaz a 'volt' szócskát.

 - Nem érdekel mit csinálsz! - jelentette ki, idegességtől feszengve

 - Nem? - húztam fel a szemöldököm - Akkor mégis miért álldogálsz itt? - kérdeztem

 - Gondoltam...- indult meg felém - Alkut köthetnénk...

 - Kösz nem! - tartottam magam elé a tenyerem, majd indultam volna tovább, de csuklómnál vissza rántott - Mi akarsz?- sóhajtottam, és az arcába meredtem

 - Leszállsz Sky-ról... És cserébe...

 - Cserébe? - sürgettem

 - Cserébe nem tudódik ki a kis titkod. Gondolj bele, ha elterjed rólad, az ami neked már napi rutin. Mit fognak rólad gondolni a suliban? Senki nem fog veled szóba állni! - mondta és szinte már suttogott. Csuklómat egyre erősebben szorította, majd kirántottam a kezéből és lángoló tekintettel néztem rá

 - Tudod mit? Tedd azt! - rántottam vállat- Legalább azt is megtudják, hogy mekkora egy szemét vagy! - mondtam, és vetettem felé és lesajnáló pillantást, majd hátat fordítva neki elindultam. Hirtelen megtorpantam és hátra sem nézve mondtam 

 - Csak a lányok szoktak pletykálni! - mondtam erőteljesen, de közben egy kicsit elvigyorodtam, amit ő nem láthatott, ugyanis idő közben én elraktam az egyetlen fényforrást, a telefonomat. Otthagytam Zaynt és haza indultam.

Louis

 Minden nap végtelen hosszúságúnak tűnik. Éjjel nem bírok aludni. A suliban nem bírok figyelni. És a legrosszabb, hogy fogalmam sincs, hogy miért. Szeretem a sulit meg minden, és Jake-el is egészen jóban vagyok, de nehéz. Nehéz ez az egész. Új környezet, új suli, új barátok. A gondolat szinte emésztő, hogy Eleanor ott van, én meg itt és ki tudja mit csinálhat. Nem feltételem, hogy megcsal vagy bármi, mert száz százalékosan megbízok benne. De a kérdés mindig ott lebeg a szemem előtt: Mi van ha mégis?

 Félek, hogy a távolság miatt ellőbb- utóbb......Muszáj lesz... szakítanunk. Anyut idézve, "Nehéz dolog a szerelem". Akkor még nem értettem miért. Most már tudom, igaza van... 

 Suli után áthívtam Jake-et, az egyetlen ember akivel az utóbbi időben elég jól kijövök. Segített egy kicsit elterelni a gondolataimat. Egészen jó fej srác, de valahogy más. Be nem áll a szája és mikor beszélni kezdenék, nemes egyszerűséggel, közbevág. Nem kérdez, és ha mégis, akkor helyettem is válaszol. És ha az ember éppen szenved, és semmi kedve hülyülni, csak egy normális beszélgetésre vágyik egy olyan emberrel, aki megérti őt, vagy legalább megpróbálja, akkor, annak ellenére is, hogy nekem erre ritkán van szükségem, azért jól esne ha hagyna szóhoz jutni. A legtöbb srác leplezi a bánatát és inkább egyedül örlődik magában, de én jobb szeretem ezt megbeszélni valaki olyannal, akiben megbízok. Ez régebben Eleanor volt, vagy anyu. De Eleanorral nem tudom megbeszélni, anyuval meg a kicsik születése óta, szinte szóba se lehet állni. Folyton csak velük van elfoglalva. Mark túlságosan...nos, hogy is fogalmazzak...idióta, és a húgaim pedig még kicsik, hogy megértsenek. Röviden tehát, most én sem tehetek mást, csak magamban, csendesen dilemmázok és várok valami csodára. Vagy valami hasonlóra...

Zayn
 Milyen váratlan fordulatot vett az életem! Az utóbbi időben egy olyan lánynak öntöm ki a szívem, akit abszolút nem ismerek. Persze nem úgy, mint ahogy azt a lányok szokták. Nem mindent. Csak egyszerűen vannak dolgok, amiket nem tudok magamba tartani. És ez a lány Natalie. Az utóbbi időben, sokat beszélgettünk. Aztán ott van még Harry. Ott van Skyler. És ami a legrosszabb: Ott van Harry és Skyler. Igen, mindig csak együtt látom őket. Sky, hogy a francba tudott ilyen gyorsan tovább lépni?! Nincsenek érzései?! Igen, talán tényleg nincs neki. Harry is csak egy olyan srác, aki ha még nem is az, de előbb-utóbb biztosan menő lesz, és ez Skylernek is feltűnt. Neki is pontosan ez a célja. És hogyan lehet egy ember menő? Pontosan, ha ő maga is menőkkel barátkozik. De ez csak az egyik elméletem. Van ám több is. Máson sem gondolkozom egész nap. Talán Harry csak kihasználja Skylert, és ő meg vakon követi. Ebből viszont már Harry kerül ki rosszul, míg az előző variációban pont, hogy Sky. 
 - Nézd Zayn... - kezdte Natalie, miközben felült a padomra - ... Nem érdemes ezen vacillálnod. Nem neked kell kisakkozni, hogy mi lehet köztük igazán. Ezt egyszerűbben is megoldhatod, ha mondjuk beszélnél Skylerrel, mert mint kiderült, Harryvel képtelenség normálisan beszélgetni - mondta, majd a padomon ülve, felhúzta a lábait törökülésbe
 - Biztos nem fogok beszélni Skylerrel - ráztam meg a fejem
 - Rendben. Akkor csak szenvedj, örlődj magadban, találgass, és essél szép lassan depresszióba. Ha ezt akarod - rántott vállat, majd egy mozdulattal leugrott a padomról és elment az sajátjához. 
 Talán mondd valamit, de biztosan nem fogok beszélni Skyal. Ez ezer százalék. Eszem ágában sincs. Különben is, ha akarnék még is beszélni vele...Mikor tenném, ha szünetekben Harryvel van suli után is gyanítom, hogy Harryvel van és megkockáztatom, hogy még éjszaka is vele van. 
 Valóban kezdek egy idegroncs lenni...

Liam
Mondjak valamit? Azt hiszem szerelmes vagyok!! 
Na, akkor kezdem az elején. A suliban, tegnap, Parker tanár úr, bemutatta a legújabb osztálytársunkat. Danielle dögös volt, meg minden, de először nem keltette fel az érdeklődésemet. Leült mellém, az első sorba. 
 - Pszt - suttogta, mire felé néztem - Hogy hívnak? - suttogta mosolyogva. A tanár a táblára írt és közben magyarázott
 - Liam - mondtam ki nehézkesen - Téged?
 - Danielle. Kábé fél órája mondtam el, az egész osztálynak a nevem! - kuncogott
 - Ja, tényleg. Bocsi. Öhm, elfelejtettem - mentegetőztem, miközben próbáltam figyelni a tanárra is
 - Semmi gond... - motyogta
Nem is beszélgettünk többet az órán. Kicsöngettek és ő egyből a padomhoz lépett
 - Miben vagy tehetséges? - támaszkodott a padomra
 - Énekléssel kerültem be - mondtam miközben elrámoltam a padomról a matek cuccom
 - Értem... Én tánccal. Táncos vagyok - mosolygott  - Mióta énekelsz?
 - Kábé mióta bekerültem a suliba...Előtte nem is nagyon tudtam róla, hogy tudok énekelni - nevettem fel
 - Tényleg? - döbbent le - Az nem semmi! - bólintott elismerően. Először kicsit túlzásnak hittem a közvetlenségét, de ahogy kérdezgetett és magáról is mondott pár dolgot, egyre aranyosabbnak találtam. Szinte egész nap mással se beszéltem csak vele. A szemem sarkából azért észre vettem, hogy Niall nem nézi jó szemmel, mert én voltam az ő örökös 'beszélgető társa'. A lényeg, hogy eddigi megállapításom szerint Dani tökéletes. De tényleg!

Niall
Liam egész nap az új csajjal lógott. Persze örülök, hogy van rajtam kívül más is akivel beszélgethet és jól érzi magát vele, de eléggé unalmasan telt a napom, egészen a harmadik szünetig, mígnem szóba elegyedtem végre egy másik húsvér emberrel.
 - Szia! - állt meg a padom felett egy srác, mire felnéztem a irkálásból
 - Öhm...Szia - köszöntem vissza
 - Csak gondoltam szólok, hogy eldőlt a gitárod - mutatott a falhoz, aminek nekitámasztott gitárom, valóban eldőlt
 - Oh, köszi - állítottam föl
 - Nincs mit
 - És amúgy, hogy is hívnak? - váltottam témát
 - Louis. Téged? - vigyorgott
 - Niall... Énekelsz? - kérdeztem
 - Igen, és te is! - mondta
 - Tényleg? Énekelek? - humorizáltam, és poénomon egy kicsit fel is nevetett, ami büszkeséggel töltött el, mert sosem voltam egy Humor Harold.
Végül sokáig beszélgettünk Louisal, ami az ebédszünetben is folytatódott. Nagyon vicces, és jó fej srác, de valami mégsem stimmel vele... 

5-6 komi és hozom nektek a kövit. Most elkezdődnek majd az 'izgalmak' :D!

HARMADIK DÍJ :D *-*

Éééés még egy díj *-* Mondtam már, hogy szeretlek titeket? :D Köszönöm szépen Seres Patriinak :)) 


Szabályok:
1. Ha megkaptad a DÍJAT, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható KÉPET!
2. ŐSZINTÉN kell válaszolnod a kérdésekre!
3. Összesen 5 SZEMÉLYNEK kell tovább adnod.
4. Ezt egytől-egyig ÁT KELL MÁSOLNOD a lapodra, kivéve a válaszokat!
5. A díjat VISSZAFELÉ NEM LEHET adni! (Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat.) 

11 kérdés:
1.)Kedvenc tantárgy? - Öhm...nincs olyan :D
2.)Ismered a GoodLike-os srác videóit? - igen xDD
3.)Megnéznéd a Spring Breakers-t? - Nemtom O.o :D
4.)Rihanna vagy Beyonce? -Rihanna ;)
5.)Vannak képek a faladon? - HOGYNE!! :D /ha a poszter annak számít, akkor nagyon sok :D /
6.)MTV vagy VIVA? - VIVA <3
7.)Sportolsz? Mit? Szereted? - Jelenleg az írás a sportom, de tervezem, hogy röplabdázni fogok *-*
8.)Oldaltáska, vagy hátizsák az iskolában? - Suliba minden képpen hátizsák :))
9.)Milyen idegennyelvet tanulsz? - Angol<3
10.)Miért szereted a blogolást? - Nagyon régóta szeretek írni. Az írás...nos, hogy is mondjam? Magába szippant és elvisz magával egy tökéletes helyre, ahol önmagam lehetek. Oké, ez nyálasan hangzik, de most ez a legtökéletesebb megfogalmazás :D
11.)Tavasz, vagy nyár? -Nyár *-*

Akiknek küldöm:
Cinti^^
ÉS MINDENKI AKI EZT OLVASSA, TEGYE KI A BLOGJÁRA. NYUGODTAN HIVATKOZZATOK RÁM! :* <3xx

MÁSODIK DÍJ *-*

Sziasztook! Ez itt a blog második díja *-* Nagyon köszönöm a díjat Cintinek <3 /Katt a nevére, ha szeretnéd elolvasni a világ legeslegjobb Eleanor Calder és Louis Tomlinson fanfictionjét!/



Szabályok:
    -Ha megkaptad készíts róla bejegyzést
    -Írj magadról 11 dolgot
    -Válaszolj a 11 kérdésre
    - Írj 11 kérdést
    -Küldd tovább 11 embernek 

Írj magadról 11 dolgot:

1. Szeretek viccelődni
2. Imádok írni! *-*
3. Játszom gitáron
4. Szeretek a barátaimmal és a családommal lenni
5. Szeretek olvasni (inkább csak ifjúsági regény, Szent Johanna Gimi és blogok)
6. Szeretem a zenét...
7. Még ha néha erősnek mutatom is magam, legbelül eléggé törékeny vagyok...
8. Eddig összesen 16 blogom volt :D
9. Van egy kutyám, egy macskám és egy tengeri malacom ;)
10. Imádom a rajzfilmeket *-*
11. Szeretem az olvasóimat <3 

Válaszolj 11 kérdésre:


1.)Szeretsz írni? Ha igen, miért?

Nagyon szeretek írni, és azért, mert leköt, kikapcsol és elvisz egy teljesen más világba, amit csak is én irányítok... Igazából, ezt nehéz leírni, de valami ilyesmi.
2.)Hányas tanuló vagy?

Hármas...átlagban...

3.)Vannak posztereid? Ha igen, kiről/kikről van a legtöbb?

Vannak!! 1D minden mennyiségben :D

4.)Mi a kedvenc színed?

Fehér és halvány rózsaszín

5.)Kedvenc ünnep?

Április elseje és a szülinapom ^^ :D

6.)Tél vagy nyár?

NYÁR (strand, nyaralás, szülinapoooom *-* )

7.)Kedvenc színész?

Öhm...A legjobb barátnőm (Réka) és az 1D (ICarly) :D igazából a színészek...nos...jól színészkednek, szóval...nem tudok választani :D

8.)Kedvenc sorozat?

Rajzfilm sorozatok :D éééés Jobarátok^^ :D

9.)Mit szeretsz magadban?

Öhmm... a hajam színét...azt, hogy szeretek írni :D meg humoros vagyoook :D és egy csepp egom sincsen^^ :DD

10.)Legrosszabb tulajdonságod?

Külső: szemüveges vagyok-.-
Belső: néha akaratlanul, véletlenül megbántok embereket :(

11.)Van 'ellenséged'?

'Ellenségem' nincs csak ELLENSÉGEM van ;) :D

Írj 11 kérdést:

1. Mióta írsz blogot?
2. Mi a hobbid?
3. Cserélnél valakivel testet?
4. Kedvenc blogod:
5. Ha lehetne egy saját városod, hogyan neveznéd el?
6. Ha most bárhol lehetnél, hol lennél?
7. Játszol hangszeren? Ha igen, milyenen?
8. Kinek mondtad utoljára, hogy 'hülye'?
9. Kit ölelnél meg a legszívesebben?
10. Miért sírtál utoljára?
11. Min nevettél utoljára?

Tovább küldöm mindenkinek aki olvassa ezt a bejegyzést. Rám hivatkozva nyugodtan kirakhatjátok a blogjaitokra! :) <3 

5.rész

Sziasztok drágaságaim! Képzeljétek, rászántam magam és jelentkeztem egy blogversenyre. Három kategóriába neveztem a London Arts-al.
1.) A legjobb karakter formálás
2.) A legjobb One Direction fanfic.
3.) Legegyedibb blog
Szerintetek jó ötlet volt? Van esélyem, hogy helyezést érjek el? Légyszi komiba írjátok le, mert érdekel a véleményetek. 
Aztán még pár dolog: Az egyik, hogy alulra kiraktam a 'Tetszik' és a 'Nem Tetszik' gombokat, amiket ezután majd jelölgethettek, és a másik, hogy oldalra kiraktam egy szavazást és az alapján írtam meg a mostani részt is. Köszönöm minden szavazónak! És végül kitettem egy chatablakot is ahol szintén írhattok nekem. Aztán, gondolom észre vettétek az új külsőt is, amivel kapcsolatban láthattok ismét egy szavazást.
Nem is húzom tovább az időt. Jó olvasást! 
#szeretemazolvasóimat

Niall

 - Mentem suliba! - kiáltottam el magam, miközben kiléptem a bejárati ajtón. Válaszokat nem is várva becsuktam magam után és gyors léptekkel indultam a suli felé.

 Időben oda értem, mert a suli előtt pár diák ácsorgott, beszélgetett vagy éppen befelé ment az épületbe. Én is az utóbbit tettem. Felballagtam a lépcsőn, végig a folyosón, és bementem a 23-as terembe. Leültem az első sorba Liam mellé, aki szótlanul ült a helyén és egy könyvet lapozgatott. Feltételezem, hogy annyira belemerült, hogy észre sem vette, hogy megérkeztem, mert amikor köszöntem neki, kicsit megugrott és rám kapta a tekintetét
 - Ööö, szia - mondta kicsit szétszórtan
 - Mi újság? - kérdeztem miközben letámasztottam a gitárom a falhoz
 - Semmi. Olvasok.
 - Értem... - motyogtam és felültem a padomra és az ujjaimat tördelve, gondolkodni kezdtem. Nem titkolhatom örökké apám elöl, hogy ide járok. De ha elmondom, nagyon ideges lesz. Félek tőle, amióta... amióta bántotta anyut. Nem akarom, hogy újra hülyeséget csináljon. De így lesz a legjobb. Még csak majdnem két hete járok a London Arts-ba, de már most szeretem. Imádok ide járni. Liammel is egészen jóba lettem. Csak nehéz. Nem szeretek titkolózni. Félek, hogy kiderül.
 - Minek a gitár? - zökkentett ki hirtelen Liam a gondolataimból. Rá néztem és gyorsan felfogtam, hogy mit is mondott
 - Tegnap a zene tanár azt kérte hozzam be - válaszoltam
 - Az jó! - mosolygott - Én is tudok egy kicsit gitározni, de régen tanultam már. Alig emlékszem
 - Ugyan. A gitározás olyan,mint a biciklizés. Nem lehet elfelejteni. Csak fel kell eleveníteni - mondtam kedvesen, mire elmosolyodott
 - Ha gondolod ma délután átjöhetsz. Segíthetnél...tudod. Feleleveníteni - motyogta
 - Persze, szívesen megyek - vigyorogtam

Louis
 Két teljes napig nem tudtam elérni El-t. Mikor már úgy voltam vele, hogy nem érdekel ki mit mond, visszaszökök Doncaster-be, megcsörrent a telefonom és mikor megláttam Eleanor nevét a kijelzőn, a sírás kerülgetett
 - Szia! - kaptam fel a telefont
 - Szia - köszönt azzal a gyönyörű, csilingelő, mégis valahol nőies hangjával. Annyira örültem a hívásának, hogy ugrálni tudtam volna örömömben
 - Mégis miért nem vetted fel a telefonod?! - kérdeztem idegesen
 - Az idióta osztálytársaim kidobták a harmadikról - magyarázta kicsit feszülten - És most sikerült előhalásznom a régi telefonom, amibe átraktam a SIM kártyát
 - Tudod mennyire megijesztettél?! - kérdeztem
 - Sajnálom - mondta kedvesen, és nem csak, hogy haragudni képtelen voltam rá, de szívem szerint magamhoz öleltem volna. Több, mint két hete nem láttam. Eléggé sok idő az. Hiányzik.
 - Nembaj. Csak máskor kérlek szólj valahogy, hogy ne rémüljek halálra!
 - Oké - mondta nevetve
 - Mikor találkozunk? - váltottam témát
 - Nem tudom. Nézd, nekem most eléggé kemény a suli és gondolom neked is. Másrészt pedig most messze vagytok - mondta szomorúan. Igazából, ez engem is elszomorít. De az egészben annyi nem igaz, hogy abszolút nem kemény a suli. MÉG.
 Még egy kicsit beszélgettünk, aztán elköszöntünk, én pedig fáradtan végig dőltem az ágyamon. Két napja alig aludtam. Lehunytam a szemem, és abban a szent pillanatban, berontott valaki a szobámba. Lottie.
 - Louis, Louis! - szaladt felém, majd megállt az ágyam mellett
 - Hm? - kérdeztem, éppen csak kinyitva a szemem
 - Anya azt kéri, hogy pakolj be holnapra és tanulj! - amióta nemrég megszületett a két kishúgom anyu Lottie-val, Georgiával vagy Fizzy-vel üzen nekem, mert őt túlságosan leköti a két kicsi
 - Milyen nap van holnap? - mormogtam fáradtan. Hirtelen rám tört az álmosság, és a kialvatlanság és a bennem lévő megkönnyebbülés miatt kicsit szétszórt is voltam
 - Nem tudom - meredt rám. Mit vártam egy 6 évestől? Megerőltettem magam és elgondolkoztam. Ez az! Holnap már péntek. Végre majd pihenhetek egy kicsit. Egy pillanat... Mégsem! Jövő héten gólya tábor! Kicsit ugyan csúsztatva, mert a szállásunk lefoglalásába hiba csúszott, vagy mi. Pontosan én sem tudom. A lényeg, hogy hétvégén meg készülhetek arra. De jó!...

Harry

 Gyorsan elkészültem, mert késében voltam, a bejárati ajtó felé haladva előszedtem a mobilom és a jegyzetekbe felírt címet kerestem. Hamar megtaláltam Skyler-ét.
 - Elmentem, majd jövök! - kiáltottam vissza a házba, fel sem nézve a telefonomból. Mielőtt becsuktam volna az ajtót visszanéztem a nappaliba, ahol Gemma állt és mikor ránéztem megforgatta a szemét. Elindultam. Nem sokkal később, körülbelül tíz perc múlva oda is értem. Skyler pont jött ki az ajtón. Mit ne mondjak eléggé jól nézett ki. Egy testhez álló, kék ruhában volt, hosszú, barna, egyenes haját pedig kiengedve hagyta
 - Szia! - köszönt mosolyogva, mikor elém ért
 - Szia - néztem végig rajta, egy pillanat alatt. Az utcán kezdtünk sétálni
 - Az emberek azt rebesgetik, hogy nem én vagyok az első, akit randizni viszel. És a második, harmadik, negyedik sem - kezdte a beszélgetést
 - Nekem meg azt rebesgetik, hogy előttem neked már volt egy komoly kapcsolatod, amiben többször is félre léptél - vágtam vissza. Hirtelen megtorpant és a szemembe nézett
 - Te ezt honnan tudod?! - húzta fel a szemöldökét
 - Csiripelték a madarak! - vigyorogtam felé, és láttam, hogy idegesíti a kis játékom
 - Zayn mondta? De Zayn nem olyan, aki elárul ilyeneket! Most komolyan, honnan tudod? Ki mondta? - faggatózott
 - Ez bennfentes információ. Sajnálom, nem adhatom ki - viccelődtem, de a célom csak az volt, hogy nem mártsam be Nataliet
 - Harry, ne csináld ez! - kérlelt
 - Mit? - kérdeztem vigyorogva. Oké, hogy nem akartam beárulni Nataliet, de azért élveztem is, hogy idegesítem. Tovább kezdtem sétálni, ő pedig automatikusan jött utánam, és mellém lépett
 - Nem mondod el? Hát oké! Úgy is rá fogok jönni! - jelentette ki, mire kicsit felnevettem.

Hopp, hirtelen vége lett! :) A fenti kérdésemre ne felejtsetek el válaszolni. 4-5-6 komiért cserébe, hozom az új részt! ;)

4.rész

Sziasztok! Ismét új résszel jelentkezem. Úgy gondolom, sikerült hosszabbra írnom, mint az előzőt. Nagyon örültem a kommenteknek. Nagyon szeretlek titeket <3 Remélem tetszeni fog ez a rész is :)

#szeretemazolvasóimat 

Louis

 Az első napom tök klasszul telt. Kiderült, hogy egész jó fejek az osztálytársaim. A nap végére összebarátkoztam egy Jake nevű sráccal. Ő ül mellettem a második sorban. Nem az énekhangjával hanem a színészi tehetségével jutott be a suliba, amiben valóban tehetséges. 

 Délután az első dolgom volt, hogy felhívtam Eleanort. Csalódottan nyomtam ki a telefonom, amikor az idegesítő női hang közölte, hogy a szám pillanatnyilag nem kapcsolható. Persze a nagy csalódottságomba rám tört az aggodalom is. El sosem szokta kikapcsolni a mobilját. És ha igen, akkor pedig bekapcsolja a rögzítőt. Erősen reménykedtem, hogy csak lemerült a telefonja vagy ilyesmi. De nem, nem segített. Egész délután próbálgattam, de nem vette fel. Egész este próbálgattam, de semmi. Aztán hajnali kettőkor már durva fejgörccsel és remegő kezekkel próbáltam újból hívni. Semmi. Járkáltam ide-oda a szobámba annak reményében, hogy bármelyik pillanatban megcsörrenhet a telefonom. Nem így lett. Hajnali négy óra felé már elnyomott az álom. Egy pillanatnak tűnt az alvással töltött időm, mert anyu jött is ébreszteni, hogy késésben  vagyok. Tegnap sikeresen lemerítettem a telefonom, így ma reggelre ki is kapcsolt (a telefonom ébreszt...). Szörnyen álmosan kimásztam az ágyból és miután anyu kiment a kezembe vettem a telefonom, hogy még egyszer megpróbáljam Eleanort. De, mint azt említettem a telefonom lemerült. Idegesen dobtam le az ágyra a mobilom. Kirontottam a szobámból, át Fizzy szobájába, aki éppen fésülködött

 - Hé, miért rontasz be kopogás nélkül?! - háborodott fel

 - Használhatom a telód? - hagytam figyelmen kívül a háborgását

 - Nem! - közölte szemrehányóan. Megforgattam a szemeim és inkább bementem a fürdőbe készülődni

Harry

Reggel eléggé kómásan keltem. Hajnali fél négyig az egyik haverom garázsában voltam zenekari próbán, amiről persze nem hiányozhat a pia meg a cigi meg az ilyenek. Így hát nem csak fáradtan, de kicsit másnaposan is keltem. Ez alatt szörnyű fejfájást, és szétszórtságot értek. Kinyomtam a telefonomon az ébresztőt és visszadőltem az ágyba.

 - Tudtam, hogy nem kelsz fel!! - csörtetett be Gemma a szobámba - Hol voltál az éjjel? Tudod mit nem is érdekel!! - állt meg az ágyam mellett - Ébredj! Nem akarok megint miattad elkésni! - közölte szigorúan, én pedig válaszként morogva a fejemre húztam a takarót - Harold Edward Styles!! - kiabálta a teljes nevem, amit utálok. Annyira határozott tud lenni, és néha annyira eltökélt. Lerúgtam magamról a takarót és felültem az ágyon. Megdörzsöltem a szemem, majd beletúrtam a szanaszét álló hajamba. Utálom a hétköznap reggeleket...!!

Csigalassúsággal sikerült elkészülnöm, de azt is úgy, hogy végig Gemma üvöltözését kellett hallgassam.

 - Nem igaz, hogy mennyit tudsz vacakolni! - kiáltott rám, mikor kiléptem a fürdőből - Vedd a cipőd és menjünk!

 Gemmával ugyan egyszerre indultunk el, de ő mégis hamarabb ért be a suliba, mert futólépésben haladva rohant, hogy el ne késsen. Chh, stréber...

 Lassan, ráérősen sétáltam  a suli felé, amíg be nem értem a csendes épületbe, ahol már javában folyt a tanítás. Felvánszorogtam a lépcsőn és kopogás nélkül benyitottam a 23-as terembe, majd levágódtam a helyemre

 - Te fiam, nem akarsz valamit mondani? - érdeklődött a mély hangú női tanár, aki éppen órát tartott

 - Nem igazán - dobtam le, a szinte üres táskámat magam mellé. A tanár megköszörülte a torkát és idegesen nézett a szemembe 

 - Elő ne forduljon még egyszer fiam, mert leküldelek az igazgatóhoz. Tekintve, hogy ez az első óránk, elnézem a késésed, de a neveletlenségedért viszont, beírok! - magyarázta. A hangját egy papagájéhoz tudnám hasonlítani, így eléggé irritálta a fülem miközben beszélt. Körbenéztem a terembe, és mivel mindenki előtt kockás füzetet és matek könyvet láttam, feltételezem, hogy éppen matek óra volt. 

Kicsöngetés után, kimentem a folyosóra, ahol egyből megpillantottam a tegnapi dögös csajt

 - Szia! - jött felém mosolyogva - Mi újság? - vigyorgott

 - Öhmm...- kicsit szétszórt voltam, és észre sem vettem, hogy kivágott pólójából jól látható dekoltázsát bámulom. A kérdést felfogva gyorsan össze szedtem magam és a szemébe néztem - Semmi! - mondtam ki hirtelen

 - Látom nem vagy túl jó passzban... - állapította meg. Kicsit körbe néztem és egy nem túl kedves tekintettel figyelő srác bámult felénk, ami kicsit frusztráló volt, de próbáltam figyelmen kívül hagyni. Végül megbeszéltem Skylerrel egy randit estére. Szinte minden szünetben odajött hozzám dumálni, és igazából teljesen jó fej lánynak tűnik.

 Délután egyedül indultam haza, mert Gemmának több órája van, mint nekem, és tuti, hogy nem fogom őt várni. Bekanyarodtam a csendes kis utcába, ahol rendszerint egy lélek ha van, az is ritka

 - Szállj le róla! - hallottam a határozott,mély hangot a hátam mögül, majd pár pillanattal később éreztem egy ismerős szagot. Cigifüst. Lassan megfordultam és pár másodpercnyi gondolkodás után beugrott. Ő volt az a srác aki minden szünetbe azt bámulta, ahogy Skylerrel dumálok. Nem is volt hát kérdés, hogy kire céloz

 - Miért zavar? - kérdeztem őszintén

 - Csak szállj le róla! Nem érdemel egy olyan barom, nőcsábász, senkit, mint te! - szívott bele a kezében tartott cigibe

 - Örülök, hogy ennyire ismersz. - bólintottam elismerően

 - Nem téged, hanem a fajtádat ismerem. Kihasználsz csak minden csajt... Undorító! - mondta egyre hangosabban

 - Édes, hogy ezt gondolod... De a helyedben inkább befognám, és csak azután mondanék véleményt valakiről, miután megismertem...- oktattam ki

 - Ismerkedni akarsz? - lépett közelebb

 - Ja! De biztos nem veled! És a szánalmas kérdés megelőzés végett mondom, hogy az öklöddel sem! - néztem rá szemrehányóan

 - Hagyd békén Skylert! - dobta le a cigicsikket a földre

 - Ne mondd meg mit csináljak!! - léptem én is közelebb egy lépést, így körülbelül egy méter volt köztünk

 - Mert mi lesz? - folytatta a szánalmas vitánkat. Egyikőnk sem akart hátat fordítani, vagy meghátrálni, így ez mehetett volna a végtelenségig, ha nem figyelek fel egy ismerős hangra

 - Na mi van? Bunyó készül itt? - Natalie mosolyogva állt a kis utca elején, és a falat támasztotta. Mindketten oda néztünk 

 - Mit keresel te itt? - kérdezte Zayn

 - Zavarok? Mert akkor akár el is mehetek... - lépett egyet felénk - Ha most valami ócska filmbe lennénk, azt mondanám, azért vagyok itt, mert nem akartam, hogy kárt tegyetek egymásba meggondolatlanul. Ellenben ez itt a valóság, szóval közlöm, hogy erre lakom! - magyarázta, miközben néha erre-arra lépegetett - Szóval most szépen abbahagyjátok a..... ezt...öhm bármit is csináltok hagyjátok abba és mindenki húzzon haza! - próbált rendet rakni. Zayn egy olyan "ezzel még nincs vége" nézést vetett felém, majd megfordulva kikanyarodott a kis utcából. Én pedig visszatértem az eredeti irányba és folytattam a sétát ezúttal Natalieval együtt

 - Nézd, neki Skyler a volt barátnője - kezdte magyarázni - És úgy vettem észre, hogy még mindig oda van érte...

 - Akkor minek szakítottak? - kérdeztem

 - Nem tudom... - rázta meg a fejét - Erről fogalmam sincs, viszont Zaynen látszik, hogy még jelent neki valamit a csaj. - mondta. Beszédre nyitottam a szám, de ő fojtatta - Rajtad pedig látszik, hogy nem akarsz tőle semmi komolyat... Harry, nem minden kilencedikesnek jelenti azt egy párkapcsolat, mint neked...- úgy beszélt, mintha már évek óta jól ismerne. Tudtam, hogy mire céloz. A legtöbb kilencedikes srácnak eszébe sem jutna még ágyba vinni a lányt, de nekem... Nos, az első gondolataim között szerepel a megismerkedésünk után - Na én itt lakom - torpant meg egy kevés csönd után, egy fehér falú ház előtt - Holnap találkozunk. Szia - mosolygott felém

 - Szia - erőltettem magamra én is egy mosolyt. Egy utcával feljebb sétálva én is haza értem. Anyu már otthon volt

 - Szia kincsem! Gemma merre van? Milyen napod volt? Hoztál valamilyen jegyet? Nem vagy éhes? - halmozott el kérdésekkel, ahogy beléptem a házba

 - Gemmának még órája van. Kaptam egy beírást és nem, nem vagyok éhes. - hadartam egyhangúan, majd meg sem várva a választ felvonultam a szobámba.

3.rész

 Na helló! Hát több kominak örültem volna az előző részhez, de azért nagyon örülök ezeknek is.Jó, belátom a második rész nem sikerült túl jóra (szerintem), de mint ígértem ezt a mostani részt megpróbálom izgalmasabbá tenni.
Jó olvasást! x

 Liam

Hát felvettek a London Arts-ba. Ugyan felvettek ezen kívűl még két suliba. De a szívem valahogy ide húzott. Miután a kezembe vettem a gitárom, rájöttem, hogy a zenében teljes mértékben rátalálok önmagamra. Ha zenélek, csak akkor vagyok igazán Liam Payne. Akkor érzem magam embernek.

 Persze a szüleim, ellenezték, de szerencsémre megértették, hogy a zene felé húz a szívem. Bár eléggé meglepődtek, hisz évekig a kezembe se vettem a gitárom.

 Bementem a meghallgatásra, ahol a zsűri agyba-főbe dicsért, és ez nagyon jól esett. Eddig nem volam vele tisztában, hogy ilyen tehetséges lennék.

 Reggel bebotorkáltam a suliba. Kezembe szorongattam a lapot, amin rajta van a szekrényem száma, és az órarendem. Végigsétálva a szekrénysorok mentén, szememmel folyamatosan a 45-ös szekrényt kerestem.
 Miután megtaláltam, rájöttem, hogy elég bénán mutat az én sima kék szekrényem a többi színes közt. A kezemben tartott órarendemre néztem. Az első órám osztályfőnöki. Vettem egy mély lélegzetet és a 23-as termet kezdtem keresni. Az első emeleten meg is találtam. Pont mikor beléptem, becsöngettek. Félénken mentem beljebb a terembe és beültem egy üres padba.

 Niall

  Apu abban a tudatban van, hogy én nem a London Arts-ba járok. Azt hiszi, hogy egy másik gimibe. Titokban viszont az álomsulimba járok. Szerencsére nem nagyon érdeklem őt, így nincs is igazán nagy esély rá, hogy valaha is rájönne.

 Izgatottan léptem be az iskolába. Éppen akkor be is csöngettek, így feltrappoltam a lépcsőkön és sietősen kezdtem keresni a 23-as termet. Viszonylag hamar rá is találtam. A teremben ülő diákok közül néhányat fel is ismertem a meghallgatásról. Leültem egy kék pólós srác mellé
 - Szia! - mosolyogtam felé
 - Öö...szia - köszönt esetlenül
 - Niall vagyok! Niall Horan! - nyújtottam felé a jobb kezem. Először a szemembe nézett, majd le a kezemre. Látszott rajta, hogy meglepte a nyíltságom. Félénken odanyújtotta ő is a kezét
 - Liam Payne - mondta halkan - Öhm... nagyon jól gitározol - mondta
 - Köszönöm. Neked meg eszméletlen jó hangod van!

Ekkor belépett a tanár. Egy negyven év körüli férfi volt.
 - Sziasztok! - köszöntött minket lelkesen. Szemével végigpásztázta a diákokat és elmosolyodott - Na akkor kezdjük egy kis bemutatkozással. Én kezdem és veletek folytatjuk! Nos én Thomas Parker vagyok, de szólítsatok Mr. Parker-nek, ha hivatalosak akarunk lenni. Ha nem akkor ahogy tetszik - mosolygott - Nos, 35 éves vagyok... Na jó látom ám az érdekesebbnél-érdekesebb tekinteteket. Adjatok hozzá tizet. Aki jó matekos az kiszámolja a gyengébbek kedvéért viszont elmondanám, hogy 45 éves vagyok. Azaz leszek két hét múlva. Más téma. A hobbim. Nos hát, okozok számotokra egy kis meglepetést, ha azt mondom, hogy a tanítás? Nem hiszem. Iskolán kívül viszont szeretek színészkedni és szeretem az állatokat. Van otthon 3 kutyám. Egy apróbb részlet a magán életemből, hogy egyedül nevelem a lányom, aki jövőre jön gimibe. Ti jöttök! - zárta le az ofő és adta át a szót a többi diáknak. Volt aki bátran és volt aki félénken mutatkozott be.
 Lassan rám került a sor. Magamba már elmondtam párszor, hogy mit fogok mondani
 - Sziasztok! - kezdtem - Én Niall Horan vagyok... 15 éves ... öhm... Szeretek gitározni, énekelni és hát. Ennyi - magyaráztam

 Harry

 Mikor beértünk a suliba a folyosók csendesek voltak
 - Tudtam! - csattant ki Gemma - Miattad elkéstem! Az első nap! - idegeskedett
 - Öhm... bocsi... - mondtam kifejezéstelen arccal. Válaszként rántott egyet a táskáján és elviharzott. Vállat vontam, majd megindultam lépcső felé. Felérve bekopogtam a 23- as terembe, majd benyitottam. Az éppen beszélő tanár elhalkult és felém nézett, ahogy az osztály  többi tagja is hátra fordult felém
 - Foglalj helyet! - mosolyodott el a tanár. Körbenéztem és a leghátsó padban megpillantottam azt a lányt aki a meghallgatáson utolsónak maradt. Az egyik oldalán volt egy üres pad, így bevágódtam oda.
 - Szia - suttogta - Harold! - tette hozzá kuncogva. Unottan felé néztem, egy olyan "haha, nagyon vicces" pillantással, de a mosoly még mindig ott bujkált a szája szélén.
 A diákok sorra mutatkoztak be, míg nem a mellettem ül lányra került a sor
 - Natalie Johnson vagyok. 15 éves. Szeretek zongorázni és énekelni - mondta zavartan. Én jöttem
 - Harry Styles vagyok. 16 éves. - mondtam rövidre fogva
 - Hobbid? - kérdezte a tanár
 - Az nincs - vontam vállat. Érdekes pillantást vetett felém, majd tovább magyarázott a suliról, meg minden baromságról.
 - Hé, miért nem mondtad, hogy Harold vagy? - kérdezte nevetve Natalie a kicsöngetés után
 - Elhiheted, hogy nem vagyok rá túl büszke - ültem fel a padra
 - Hányadikban buktál? - váltott témát pár pillanat csönd után. Felkaptam a fejem a telefonomból és a szemébe néztem - Nem lehetsz másképpen 16, csak ha buktál - érvelt
 - Ötödikben - mondtam halkan - Nehéz év volt... - suttogtam. Nem faggatott tovább, amit díjaztam
 - Kérsz? - tartott felém egy zacskó kekszet, mire megint felnéztem a telómból
 - Nem kösz - fintorogtam az undorító korpás kekszre
 - Csak mert egészséges? - nevetett fel
 - Részben - vontam vállat
Ezek után jött megint egy osztályfőnöki óra, amit megint egy szünet követett. Kimentem a folyosóra, ahol pezsgett az élet. Rengeteg ember jött, ment vagy esetleg állt és beszélgetett valakivel.
 - Szia - hallottam a női hangot a hátam mögül. Vettem egy 180°-os fordulatot és szembe találtam magam egy hosszú, barna hajú, agyon sminkelt,dögös lánnyal
 - Szia - mértem végig egy pillanat alatt a tekintetemmel
 - Kilencedikes vagy? - kérdezte átdobva a válla fölött hosszú haját. Válaszként csak bólintottam - Én is! Csak én a b-be járok. Hogy hívnak?
 - Harry - mondtam
 - Én Skyler vagyok - mosolygott és felém tartotta a kezét, amit szerencsétlenül megráztam

Zayn

 A második szünetbe, úgy gondoltam, kinézek a folyosóra. Rossz ötlet volt. Skyler már rányomult az egyik srácra, aki ha jól tudom az én osztálytársam. A kis ribanc! Ez a srác meg bedől neki. Nem csak, hogy bedől, de úgy méregeti a szemével Skyt, hogy azt rossz volt nézni. Skyler persze totálisan élvezte.
 - Féltékeny vagy? - hallottam egy hangot hirtelen mire oldalra néztem
 - Te meg ki vagy? - kérdeztem
 - Natalie, ha figyeltél volna a bemutatkozáson. Te pedig Zayn... - magyarázta, én meg elismerően bólintottam - Látszik, hogy hogyan nézed őket... Megjegyzem enyhén feltűnően.
 - Hát pedig egy kicsit sem vagyok féltékeny! - háborodtam fel
 - Aha, látszik - nézett rám
 - Különben is ne szólj bele! Nem tudhatod jobban, hogy mit érzek!
 - Szánalmas, ahogy bedől a csajnak... - váltott témát,figyelmen kivül hagyva, hogy az imént kedvesen elküldtem a francba
 - Szánalmas ahogy megjátssza magát - forgattam a szemem, Natalie pedig egyetértően bólintott. Kínos csend állt be köztünk, amit a csengő tört meg. Skyler bevonult a termébe, Harry pedig rendesen megbámulta. Majd szétvetett az ideg. Senki ne bámulja így az ex barátnőmet! Bármilyen hülyén is hangzik! Harry csak kihasználná. Amit persze megérdemel, mert Sky engem is kihasznált. De nekem akkor is több volt. Én szerettem őt, és nem fogom hagyni, hogy bárki is ezt tegye vele!

ELSŐ DÍJAM!!

JESSZUSÚRISTEEEN.

LEGELSŐ DÍJAM *____*

Nagyon,nagyon köszönöm Cintinek <3

Szabályok:

1. Ha megkaptad a DÍJAT, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható KÉPET!
2. ŐSZINTÉN kell válaszolnod a kérdésekre!
3. Összesen 5 SZEMÉLYNEK kell tovább adnod.
4. Ezt egytől-egyig ÁT KELL MÁSOLNOD a lapodra, kivéve a válaszokat!
5. A díjat VISSZAFELÉ NEM LEHET adni! (Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat.)



1. Mi a keresztneved, hogyan becéznek?
Bianka vagyok, és hát a sok becenevem közül talán a Bibi a leggyakoribb és azt is szeretem a legjobban

2. Melyik dalon tudsz igazán sírni?
One Direction: Summer Love (ha rossz kedvem van akkor talán a They Don't Know About Us)

3. Félsz a sötétben?
Igen :D

4. Szerelmes vagy valakibe?
Igen.Öt tökéletes srácba <3

5. Mi volt az eddigi legcikibb dolog, ami életedben történt veled?
Nem tudom.Volt már pár.De a ciki dolgokon hamar túlteszem magam ;)

6. Gondolatban öltél már meg valakit?
Ugyan...ki nem?? :D 

7. Szerinted péntek 13-a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent?
Nekem legutóbb szerencsés napom volt, de nem hiszem, hogy a péntek 13-a miatt...

8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el?
Hahh, van.Nem is egy :D

9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel?
Nem. Ami nekem tetszik azt fel merem vállalni...

10. Kiskorodban sírtál, ha szurit kaptál?
Szerintem minden kisgyerek.Én is ;)

11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél?
Huhh, hát sok mindent. Első sorban találkoznék az 1D-vel. Aztán jöhet a többi klassz dolog :D

12. Szoktál álmodozni?
Hogynee! Nagyon gyakran....

13. Járnál Chace Crawforddal?
Azkiaz? O.o

14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik?
Öhm...szerintem kettőt. Öhm...neveket nem tudok :D

15. Adni vagy kapni jobb?
Mindkettő ;) :D

16. Titkom:
Olyan nekem nincs. Pláne nem olyan amit le is írok ;) :D

17. Bakancslista:

Ez egyértelmű.Nagyon szeretnék találkozni az 1D-vel. Aztán szeretnék író lenni, vagy legalább írni egy könyvet. Szeretnék kijutni Londonba, és folyékonyan beszélni angolul ééés féltett titkos vágyam, hogy egyszer híres legyek :D de pssszt :D

Akiknek tovább küldöm:

Lizi<3

Vanda<3
Réka<3
Saci<3
Sajnálom több blogot nem olvasok...