8.rész

Tudom, tudom. Nagyon rövid lett. De ez csak egy amolyan 'átkötés' a történetben. Szóval hamar hozom már a következőt. Gondolom ti is érzékelitek, hogy hamarosan elérkezünk a régóta várt fordulóponthoz. Azaz a történet valódi kezdetéhez. Na, de nem is mondok többet, még lelövöm a poént.
NAGYON, NAGYON SZERETNÉM MEGKÖSZÖNNI A KOMMENTEKET, AMIKET AZ ELŐZŐ BEJEGYZÉSHEZ KAPTAM. NAGYON SOKAT JELENTETT NEKEM, ÉS MINDEN EGYES KOMMENT SZÓ SZERINT MEGSIRATOTT. AZT SEM TUDOM, HOGY KÖSZÖNHETNÉM MEG. NAGY RÉSZBEN NEKTEK KÖSZÖNHETEK MINDENT. SZÓVAL, ARRA GONDOLTAM, HOGY JOBBAN MEG SZERETNÉM ISMERNI AZ OLVASÓIMAT. MIT SZÓLNÁTOK MONDJUK EGY FACEBOOK CSOPORTHOZ. OTT ÉRTESÜLNÉTEK AZ ÚJ RÉSZEKRŐL IS, ÉS TARTHATNÁM VELETEK A KAPCSOLATOT IS. KÉRLEK BENNETEKET, HOGY EZZEL KAPCSOLATBAN JELEZZETEK NEKEM VISSZA KOMMENTBEN, ÉS HA NEKTEK IS TETSZIK AZ ÖTLET MEGCSINÁLOM.
És még egyszer: Szeretlek titeket, és köszönök mindent! <3 


Harry
Reggel -szokás szerint késésben- beestem a suliba és felmentem a terembe. Nem zavartattam magam, egyetlen szó nélkül bevágtam magam mögött az ajtót és levágódtam a hátsó padba, Natalie mellé. A tanár felhúzott szemöldökkel lesett felém a szemüvege fölött
 - Ha már ennyit késel fiam, annyit mondhatnál, hogy elnézést! - oktatott ki
 - Mondhatnék...- jelentettem ki flegmán
 - Illemről hallottál már?- tette csípőre a kezét
 - Szólásszabadságról hallott már?- megforgatta a szemét, a valószínüleg helytelen visszaszólásomra (gyanítom, a szólásszabadságnak egészen más az értelme), és idegesen felém lépkedett, majd megállt a padomnál  - Az igazgatónak ecsetelheted a szólásszabadságot, de az én órámnak ne rabold az idejét!- mutatott az ajtó felé
 - Biztos nem állok fel!- nevettem fel, mire a tanár szemöldöke az égbe szökött, és az osztály eddigi halk duruzsolása elnémult körülöttünk. Minden szempár a padom felé irányult
 - Hogy mondod? - nyíltak tágra a szemei
 - Elnézést, nem tudtam, hogy rosszul hall! - mondtam hangosan, mire az egész osztály felröhögött, a tanár feje pedig durván vörös lett
 - Natalie! - fordult meg a tengelye körül a tanárnő, Natalie felé. Valószínűleg egy cseppet sem érdekelte a tanárnővel folytatott "társalgásom". Éppen valamit firkálgatott, ezért kicsit megrezzent az éles hang hallatán.
 - Kísérd le ezt a... - kifújta a levegőt - Kísérd le Mr.Stylest az igazgatóhoz - mondta egy fokkal nyugodtabban. Natalie feltápászkodott és megállt a tanárral szemben
 - Miért én? - sóhajtott - Szerintem egyedül is letalál...
 - Cseppet sem bízok meg, ebben a suhancban. Jobb ha valaki lekíséri, de ha én megyek, itt elszabadul a pokol - forgatta meg a szemeit a tanár. Natalie csendesen bólintott, majd megállt a padom felett és le nézett rám, jelezve, hogy moccanjak meg végre. Nagyot sóhajtottam, majd feltápászkodtam.
 - Szóval Mr.Styles! - szakadt ki a nevetés Natalieból, ahogy kiértünk a folyosóra. Visszafolytott mosollyal forgattam meg a szemeimet
 - Szállj már le a nevemről!- utasítottam vigyorogva
 - Rendben... Harold- nevetett fel ismét
 - Te tudod hol van a diri irodája? - kérdeztem hirtelen
 - Ööö... - megtorpant - Nem igazán jártam még arra. Fogalmam sincs. Ezek szerint te sem tudod...
 - Nem- nevettem- De addig se vagyunk órán - vontam vállat
 - Ami neked előny, és nekem, aki a legkevésbé sem szeretne évet ismételni, nagy hátrány- közölte szemrehányóan
 - A kis stréber- mondtam rá sem nézve, miközben sétáltunk tovább a folyosón
 - Hogy mi?- lépett elém, ezzel megakadályozva, hogy tovább haladjak- Szóval stréber vagyok?!- lépett felém egy lépést, de már amúgy is közel állt, így hátráltam egy kicsit - Rendben, oké!- bólogatott látszólag higgadtan - De elmondanám neked, Harold, hogy az én életem legalább helyénvaló! Nem roncsolom magam cigivel, alkohollal és egyéb dologgal. 15 évesen nem volt még párkapcsolatom, és igen, úgy gondolom ez normális! Ellenben te... - lépett ismét felém, mire megint hátráltam- Te iszol, és cigizel és nem is tudom még, hogy mivel szennyezed magad, mindezt napi rendszerességgel, de tudod mit? Nem is érdekel! Az még haggyán, hogy vagy ezer csajod volt már, és mindent kihasználtad, de az, hogy erre még büszke is vagy, az már szánalmas. Szánalmas vagy Harry Styles! És én szívesebben leszek "stréber"...- újaival macskakörmözött a levegőben- mintsem egy alkoholista, paraszt, aki másnaposan jön iskolába, és aki mindenki előtt megjátssza magát! Nem vagy menő, Styles. Csak, hogy tudd!! - kelt ki magából
 Hirtelen kirohanását, egyszerűen nem tudtam hová tenni. Magamra ismertem a szavaiba, és tudtam, hogy nem magától találta ki az egészet.
 - Zayntől tudod?- kérdeztem halkan
 - Semmi közöd, hozzá, hogy kitől tudom!- fújtatott és összefonta maga előtt a karjait.
 - Igen. Zayntől tudod- túrtam bele idegesen a hajamba. Tudtam, hogy ez lassan el fog terjedni. Már az első évembe kiutálnak a suliból! Ez király! Ráadásul az sem kizárt, hogy anyu is megtudja. De én egyeztem bele. Viselnem kell a következményeket. Mint mindig. Bár még magam sem tudom, hogy Zayn honnan tudja rólam mindezt - Kérlek... - vettem egy mély lélegzetet- Ez...- egyszerűen képtelen voltam egy értelmes mondatot kinyögni. Cikinek érzem a saját életem. Szánalmasnak, úgy mint, ahogy Natalie is nevezte. Tehetnék valamit, de nem tudok. Nem tudok változtatni az egészen! Igen, egy felfordulás és egy tonnányi reménytelenség minden. Az egész életem - Nézd... -kezdtem- az egész életem...egy nagy szar! Tisztában vagyok vele, oké? És ha ezt az egész suli megtudja...- túrtam bele ismét a hajamba- Mit számít már, az nekem?!- tártam szét a karom hitetlenül - Ennél már úgyis csak szarabb lehet- kínosan felnevettem. Natalie vonásai kicsit megenyhültek
 - Nem tudtam, hogy ennyire mélyen érint. De valakinek fel kellett nyitnia a szemed- tette az egyik kezét a vállamra
 - Nem tudtad?- nevettem-  Szerintem ha valakinek az orra alá dörgölik, hogy elcseszi az életét, eléggé mélyen érinti!- emeltem meg a hangom
 - Jajj, ne hisztizz már!- forgatta a szemét
 - Na de jó! Még hisztik is vagyok?- fordultam vele szembe, ezzel kirántva a vállam fogása alól
 - Kis hisztis Mr.Styles- mosolyodott el. Visszafojtott mosollyal néztem rá. Hihetetlen, hogy egy ilyen szituációt, mint az előbbi, mennyire jól meg tud menteni. Pár szóval sikerült megmosolyogtatnia, azok után, hogy közölte, mennyire szánalmasnak tart. De a harag még mindig bennem bujkált. Nem Nataliera haragudtam, hanem Zaynre. Semmivel sem több, vagy jobb nálam. Pedig most igazán leszállhatna róla, hiszen már semmi közöm Skylerhez - Ne erőlködj- vigyorgott
 - Mi? - kérdeztem értetlenül
 - Szerinted nem látszik, hogy mennyire visszatartod a mosolyt?...- kérdezte- Harold! - lépett felém egy lépést, majd pimaszul rám mosolygott
 - Még egyszer így hívsz és...- kezdtem a fenyegetést
 - És?- húzott tovább. Nem tudtam mit mondani- Nem ijedtem meg, Harold!
 - Fejezd be!- emeltem meg a hangom, és durván a falhoz nyomtam. Lefogtam a csuklóját- Befejezted? Néztem bele a kék szemeibe
 - És ha nem? Akkor addig itt fogsz majd?
- Meglehet - bólintottam
- Mr.Styles, maga meg mi a csudát művel?!- hallottam meg egy éles hangot, és a folyosó másik vége felé néztem. A tanárnő ideges léptekkel indult meg felém, amikor ezután sem engedtem el Nataliet - Engedd el! - biccentett egyet a fejével Natalie felé. Elengedtem a csuklóját, ő meg egyből eltávolodott a faltól - Styles, ma délután várom önt a torna teremben, egy kis takarításra!- szögezte le, majd elment
 - Menjünk vissza órára- mondta halkan Natalie, mire aprót bólintottam és követtem őt a terembe

Liam
Szerdán kezdődik a gólya tábor, amit egy cseppet sem vártam, eddig! Most viszont, megvan a tudat, hogy nem leszek egyedül. Ott lesznek a barátaim. Miután Niall olyan jóban lett azzal a sráccal, -akit mint később kiderült Louisnak hívnak-, én is szert tettem a barátságára
 - Liam, ő itt Louis, Louis, ő pedig Liam!- mutatott be minket egymásnak reggel a terembe Niall. Sokat beszélgettünk így hármasban, és kiderült, hogy Louisnak sem fenékig tejfel az élete, öt kishúggal és egy távoli barátnővel. Hárman, úgy ahogy megértettük egymást.

 Louis viszont megszállott. Úgy értem egész nap le sem szállt a telefonjáról, mert a barátnője beteg és otthon van. Órán SMS-ezgetett és szünetekben telefonált. Az ötödik figyelmeztetésre elvették a telefonját, és miután már a mi telefonunkat is elkunyerálta, délutáni büntit kapott. Tornatermet kell takarítson.
 - Skacok, én egyedül nem fogom tudni kitakarítani az egész tornatermet. Az nagyon nagy! Estig ott leszek...- ültünk le egy asztalhoz az ebédlőben
 - Kellett neked ennyit telefonozni...- mondta Niall teli szájjal
 -  Szerintem Eleanor túléli, ha nem vigasztalod őt, egész délelőtt- helyeseltem
 - Tüdőgyulladása van! Az súlyos!- ellenkezett. Látszott, hogy valóban aggódik
 - Éppen ezért, pihennie kéne és nem veled SMS-ezni - magyarázta Niall, alig érthetően. Hogy fér ennyi kaja a szájába?
 - Tudom...- hajtotta le Louis a fejét- Mondta is. De én mindenképpen tudni akartam, hogy jól van- e...
 - Haver! - sóhajtott Niall - Mi segítünk neked... - mosolygott - Megeszed még a sütid? - kérdezte, mire gyengén oldalba löktem. Széttárt karokkal tátogott felém egy "Most meg mi van?" kérdést, én meg megforgattam a szemeimet
 - Nem. Edd csak meg - rakta Lou Niall elé a sütijét
 - Hé, semmi baj - sóhajtottam - Megyünk veled mi is tesi termet takarítani - próbáltam felvidítani. Végül is nem halunk bele. Niall széttárt karokkal rám meredt
 - Azaz, te mész! Én tuti nem!- rázta meg a fejét
 - Most mi bajod van? Buli lesz, és legalább Lou sem lesz egyedül!- magyaráztam
 - Jó fejek vagytok srácok- mosolyodott el Louis, mire Niall is halványan elvigyorodott

 Zayn
 Az iskola épületéből kihallatszott a dallamos hang. Becsöngettek. A számhoz emeltem a cigit, és mélyen beleszívtam. Nekitámaszkodtam a suli falának, és belemélyültem a gondolataimba. Az elmúlt egy héthez képest, egészen jó idő volt. Az aszfaltot bámulva, teljesen belemerültem a gondolataimba.
 - Khm! - hallottam meg a krákogást, mire a hang irányába néztem
 - Mr. Malik! Tárt karokkal várom önt is ma délután a tornaterembe, egy kicsit takarítani - nyomott a kezembe egy lapot. Nem mondtam semmit, csak begyűrtem a lapot a zsebembe - Azt pedig sürgősen dobja el!- utalt a kezembe tartott cigire- És ha még egyszer meglátom, nem ússza meg ennyivel! - figyelmeztetett.
 Csak tudnám, hogy mégis mit kell, egy szinte teljesen üres tornatermen takarítani...

A kérdésem még egyszer: Mit szólnátok mondjuk egy facebook csoporthoz?
(komi határ nincs, de örülnék, ha ettől függetlenül is írnátok)