4.rész

Sziasztok! Ismét új résszel jelentkezem. Úgy gondolom, sikerült hosszabbra írnom, mint az előzőt. Nagyon örültem a kommenteknek. Nagyon szeretlek titeket <3 Remélem tetszeni fog ez a rész is :)

#szeretemazolvasóimat 

Louis

 Az első napom tök klasszul telt. Kiderült, hogy egész jó fejek az osztálytársaim. A nap végére összebarátkoztam egy Jake nevű sráccal. Ő ül mellettem a második sorban. Nem az énekhangjával hanem a színészi tehetségével jutott be a suliba, amiben valóban tehetséges. 

 Délután az első dolgom volt, hogy felhívtam Eleanort. Csalódottan nyomtam ki a telefonom, amikor az idegesítő női hang közölte, hogy a szám pillanatnyilag nem kapcsolható. Persze a nagy csalódottságomba rám tört az aggodalom is. El sosem szokta kikapcsolni a mobilját. És ha igen, akkor pedig bekapcsolja a rögzítőt. Erősen reménykedtem, hogy csak lemerült a telefonja vagy ilyesmi. De nem, nem segített. Egész délután próbálgattam, de nem vette fel. Egész este próbálgattam, de semmi. Aztán hajnali kettőkor már durva fejgörccsel és remegő kezekkel próbáltam újból hívni. Semmi. Járkáltam ide-oda a szobámba annak reményében, hogy bármelyik pillanatban megcsörrenhet a telefonom. Nem így lett. Hajnali négy óra felé már elnyomott az álom. Egy pillanatnak tűnt az alvással töltött időm, mert anyu jött is ébreszteni, hogy késésben  vagyok. Tegnap sikeresen lemerítettem a telefonom, így ma reggelre ki is kapcsolt (a telefonom ébreszt...). Szörnyen álmosan kimásztam az ágyból és miután anyu kiment a kezembe vettem a telefonom, hogy még egyszer megpróbáljam Eleanort. De, mint azt említettem a telefonom lemerült. Idegesen dobtam le az ágyra a mobilom. Kirontottam a szobámból, át Fizzy szobájába, aki éppen fésülködött

 - Hé, miért rontasz be kopogás nélkül?! - háborodott fel

 - Használhatom a telód? - hagytam figyelmen kívül a háborgását

 - Nem! - közölte szemrehányóan. Megforgattam a szemeim és inkább bementem a fürdőbe készülődni

Harry

Reggel eléggé kómásan keltem. Hajnali fél négyig az egyik haverom garázsában voltam zenekari próbán, amiről persze nem hiányozhat a pia meg a cigi meg az ilyenek. Így hát nem csak fáradtan, de kicsit másnaposan is keltem. Ez alatt szörnyű fejfájást, és szétszórtságot értek. Kinyomtam a telefonomon az ébresztőt és visszadőltem az ágyba.

 - Tudtam, hogy nem kelsz fel!! - csörtetett be Gemma a szobámba - Hol voltál az éjjel? Tudod mit nem is érdekel!! - állt meg az ágyam mellett - Ébredj! Nem akarok megint miattad elkésni! - közölte szigorúan, én pedig válaszként morogva a fejemre húztam a takarót - Harold Edward Styles!! - kiabálta a teljes nevem, amit utálok. Annyira határozott tud lenni, és néha annyira eltökélt. Lerúgtam magamról a takarót és felültem az ágyon. Megdörzsöltem a szemem, majd beletúrtam a szanaszét álló hajamba. Utálom a hétköznap reggeleket...!!

Csigalassúsággal sikerült elkészülnöm, de azt is úgy, hogy végig Gemma üvöltözését kellett hallgassam.

 - Nem igaz, hogy mennyit tudsz vacakolni! - kiáltott rám, mikor kiléptem a fürdőből - Vedd a cipőd és menjünk!

 Gemmával ugyan egyszerre indultunk el, de ő mégis hamarabb ért be a suliba, mert futólépésben haladva rohant, hogy el ne késsen. Chh, stréber...

 Lassan, ráérősen sétáltam  a suli felé, amíg be nem értem a csendes épületbe, ahol már javában folyt a tanítás. Felvánszorogtam a lépcsőn és kopogás nélkül benyitottam a 23-as terembe, majd levágódtam a helyemre

 - Te fiam, nem akarsz valamit mondani? - érdeklődött a mély hangú női tanár, aki éppen órát tartott

 - Nem igazán - dobtam le, a szinte üres táskámat magam mellé. A tanár megköszörülte a torkát és idegesen nézett a szemembe 

 - Elő ne forduljon még egyszer fiam, mert leküldelek az igazgatóhoz. Tekintve, hogy ez az első óránk, elnézem a késésed, de a neveletlenségedért viszont, beírok! - magyarázta. A hangját egy papagájéhoz tudnám hasonlítani, így eléggé irritálta a fülem miközben beszélt. Körbenéztem a terembe, és mivel mindenki előtt kockás füzetet és matek könyvet láttam, feltételezem, hogy éppen matek óra volt. 

Kicsöngetés után, kimentem a folyosóra, ahol egyből megpillantottam a tegnapi dögös csajt

 - Szia! - jött felém mosolyogva - Mi újság? - vigyorgott

 - Öhmm...- kicsit szétszórt voltam, és észre sem vettem, hogy kivágott pólójából jól látható dekoltázsát bámulom. A kérdést felfogva gyorsan össze szedtem magam és a szemébe néztem - Semmi! - mondtam ki hirtelen

 - Látom nem vagy túl jó passzban... - állapította meg. Kicsit körbe néztem és egy nem túl kedves tekintettel figyelő srác bámult felénk, ami kicsit frusztráló volt, de próbáltam figyelmen kívül hagyni. Végül megbeszéltem Skylerrel egy randit estére. Szinte minden szünetben odajött hozzám dumálni, és igazából teljesen jó fej lánynak tűnik.

 Délután egyedül indultam haza, mert Gemmának több órája van, mint nekem, és tuti, hogy nem fogom őt várni. Bekanyarodtam a csendes kis utcába, ahol rendszerint egy lélek ha van, az is ritka

 - Szállj le róla! - hallottam a határozott,mély hangot a hátam mögül, majd pár pillanattal később éreztem egy ismerős szagot. Cigifüst. Lassan megfordultam és pár másodpercnyi gondolkodás után beugrott. Ő volt az a srác aki minden szünetbe azt bámulta, ahogy Skylerrel dumálok. Nem is volt hát kérdés, hogy kire céloz

 - Miért zavar? - kérdeztem őszintén

 - Csak szállj le róla! Nem érdemel egy olyan barom, nőcsábász, senkit, mint te! - szívott bele a kezében tartott cigibe

 - Örülök, hogy ennyire ismersz. - bólintottam elismerően

 - Nem téged, hanem a fajtádat ismerem. Kihasználsz csak minden csajt... Undorító! - mondta egyre hangosabban

 - Édes, hogy ezt gondolod... De a helyedben inkább befognám, és csak azután mondanék véleményt valakiről, miután megismertem...- oktattam ki

 - Ismerkedni akarsz? - lépett közelebb

 - Ja! De biztos nem veled! És a szánalmas kérdés megelőzés végett mondom, hogy az öklöddel sem! - néztem rá szemrehányóan

 - Hagyd békén Skylert! - dobta le a cigicsikket a földre

 - Ne mondd meg mit csináljak!! - léptem én is közelebb egy lépést, így körülbelül egy méter volt köztünk

 - Mert mi lesz? - folytatta a szánalmas vitánkat. Egyikőnk sem akart hátat fordítani, vagy meghátrálni, így ez mehetett volna a végtelenségig, ha nem figyelek fel egy ismerős hangra

 - Na mi van? Bunyó készül itt? - Natalie mosolyogva állt a kis utca elején, és a falat támasztotta. Mindketten oda néztünk 

 - Mit keresel te itt? - kérdezte Zayn

 - Zavarok? Mert akkor akár el is mehetek... - lépett egyet felénk - Ha most valami ócska filmbe lennénk, azt mondanám, azért vagyok itt, mert nem akartam, hogy kárt tegyetek egymásba meggondolatlanul. Ellenben ez itt a valóság, szóval közlöm, hogy erre lakom! - magyarázta, miközben néha erre-arra lépegetett - Szóval most szépen abbahagyjátok a..... ezt...öhm bármit is csináltok hagyjátok abba és mindenki húzzon haza! - próbált rendet rakni. Zayn egy olyan "ezzel még nincs vége" nézést vetett felém, majd megfordulva kikanyarodott a kis utcából. Én pedig visszatértem az eredeti irányba és folytattam a sétát ezúttal Natalieval együtt

 - Nézd, neki Skyler a volt barátnője - kezdte magyarázni - És úgy vettem észre, hogy még mindig oda van érte...

 - Akkor minek szakítottak? - kérdeztem

 - Nem tudom... - rázta meg a fejét - Erről fogalmam sincs, viszont Zaynen látszik, hogy még jelent neki valamit a csaj. - mondta. Beszédre nyitottam a szám, de ő fojtatta - Rajtad pedig látszik, hogy nem akarsz tőle semmi komolyat... Harry, nem minden kilencedikesnek jelenti azt egy párkapcsolat, mint neked...- úgy beszélt, mintha már évek óta jól ismerne. Tudtam, hogy mire céloz. A legtöbb kilencedikes srácnak eszébe sem jutna még ágyba vinni a lányt, de nekem... Nos, az első gondolataim között szerepel a megismerkedésünk után - Na én itt lakom - torpant meg egy kevés csönd után, egy fehér falú ház előtt - Holnap találkozunk. Szia - mosolygott felém

 - Szia - erőltettem magamra én is egy mosolyt. Egy utcával feljebb sétálva én is haza értem. Anyu már otthon volt

 - Szia kincsem! Gemma merre van? Milyen napod volt? Hoztál valamilyen jegyet? Nem vagy éhes? - halmozott el kérdésekkel, ahogy beléptem a házba

 - Gemmának még órája van. Kaptam egy beírást és nem, nem vagyok éhes. - hadartam egyhangúan, majd meg sem várva a választ felvonultam a szobámba.