1.) A legjobb karakter formálás
2.) A legjobb One Direction fanfic.
3.) Legegyedibb blog
Szerintetek jó ötlet volt? Van esélyem, hogy helyezést érjek el? Légyszi komiba írjátok le, mert érdekel a véleményetek.
Aztán még pár dolog: Az egyik, hogy alulra kiraktam a 'Tetszik' és a 'Nem Tetszik' gombokat, amiket ezután majd jelölgethettek, és a másik, hogy oldalra kiraktam egy szavazást és az alapján írtam meg a mostani részt is. Köszönöm minden szavazónak! És végül kitettem egy chatablakot is ahol szintén írhattok nekem. Aztán, gondolom észre vettétek az új külsőt is, amivel kapcsolatban láthattok ismét egy szavazást.
Nem is húzom tovább az időt. Jó olvasást!
#szeretemazolvasóimat
Niall
- Mentem suliba! - kiáltottam el magam, miközben kiléptem a bejárati ajtón. Válaszokat nem is várva becsuktam magam után és gyors léptekkel indultam a suli felé.
Időben oda értem, mert a suli előtt pár diák ácsorgott, beszélgetett vagy éppen befelé ment az épületbe. Én is az utóbbit tettem. Felballagtam a lépcsőn, végig a folyosón, és bementem a 23-as terembe. Leültem az első sorba Liam mellé, aki szótlanul ült a helyén és egy könyvet lapozgatott. Feltételezem, hogy annyira belemerült, hogy észre sem vette, hogy megérkeztem, mert amikor köszöntem neki, kicsit megugrott és rám kapta a tekintetét
- Ööö, szia - mondta kicsit szétszórtan
- Mi újság? - kérdeztem miközben letámasztottam a gitárom a falhoz
- Semmi. Olvasok.
- Értem... - motyogtam és felültem a padomra és az ujjaimat tördelve, gondolkodni kezdtem. Nem titkolhatom örökké apám elöl, hogy ide járok. De ha elmondom, nagyon ideges lesz. Félek tőle, amióta... amióta bántotta anyut. Nem akarom, hogy újra hülyeséget csináljon. De így lesz a legjobb. Még csak majdnem két hete járok a London Arts-ba, de már most szeretem. Imádok ide járni. Liammel is egészen jóba lettem. Csak nehéz. Nem szeretek titkolózni. Félek, hogy kiderül.
- Minek a gitár? - zökkentett ki hirtelen Liam a gondolataimból. Rá néztem és gyorsan felfogtam, hogy mit is mondott
- Tegnap a zene tanár azt kérte hozzam be - válaszoltam
- Az jó! - mosolygott - Én is tudok egy kicsit gitározni, de régen tanultam már. Alig emlékszem
- Ugyan. A gitározás olyan,mint a biciklizés. Nem lehet elfelejteni. Csak fel kell eleveníteni - mondtam kedvesen, mire elmosolyodott
- Ha gondolod ma délután átjöhetsz. Segíthetnél...tudod. Feleleveníteni - motyogta
- Persze, szívesen megyek - vigyorogtam
Louis
Két teljes napig nem tudtam elérni El-t. Mikor már úgy voltam vele, hogy nem érdekel ki mit mond, visszaszökök Doncaster-be, megcsörrent a telefonom és mikor megláttam Eleanor nevét a kijelzőn, a sírás kerülgetett
- Szia! - kaptam fel a telefont
- Szia - köszönt azzal a gyönyörű, csilingelő, mégis valahol nőies hangjával. Annyira örültem a hívásának, hogy ugrálni tudtam volna örömömben
- Mégis miért nem vetted fel a telefonod?! - kérdeztem idegesen
- Az idióta osztálytársaim kidobták a harmadikról - magyarázta kicsit feszülten - És most sikerült előhalásznom a régi telefonom, amibe átraktam a SIM kártyát
- Tudod mennyire megijesztettél?! - kérdeztem
- Sajnálom - mondta kedvesen, és nem csak, hogy haragudni képtelen voltam rá, de szívem szerint magamhoz öleltem volna. Több, mint két hete nem láttam. Eléggé sok idő az. Hiányzik.
- Nembaj. Csak máskor kérlek szólj valahogy, hogy ne rémüljek halálra!
- Oké - mondta nevetve
- Mikor találkozunk? - váltottam témát
- Nem tudom. Nézd, nekem most eléggé kemény a suli és gondolom neked is. Másrészt pedig most messze vagytok - mondta szomorúan. Igazából, ez engem is elszomorít. De az egészben annyi nem igaz, hogy abszolút nem kemény a suli. MÉG.
Még egy kicsit beszélgettünk, aztán elköszöntünk, én pedig fáradtan végig dőltem az ágyamon. Két napja alig aludtam. Lehunytam a szemem, és abban a szent pillanatban, berontott valaki a szobámba. Lottie.
- Louis, Louis! - szaladt felém, majd megállt az ágyam mellett
- Hm? - kérdeztem, éppen csak kinyitva a szemem
- Anya azt kéri, hogy pakolj be holnapra és tanulj! - amióta nemrég megszületett a két kishúgom anyu Lottie-val, Georgiával vagy Fizzy-vel üzen nekem, mert őt túlságosan leköti a két kicsi
- Milyen nap van holnap? - mormogtam fáradtan. Hirtelen rám tört az álmosság, és a kialvatlanság és a bennem lévő megkönnyebbülés miatt kicsit szétszórt is voltam
- Nem tudom - meredt rám. Mit vártam egy 6 évestől? Megerőltettem magam és elgondolkoztam. Ez az! Holnap már péntek. Végre majd pihenhetek egy kicsit. Egy pillanat... Mégsem! Jövő héten gólya tábor! Kicsit ugyan csúsztatva, mert a szállásunk lefoglalásába hiba csúszott, vagy mi. Pontosan én sem tudom. A lényeg, hogy hétvégén meg készülhetek arra. De jó!...
Harry
Gyorsan elkészültem, mert késében voltam, a bejárati ajtó felé haladva előszedtem a mobilom és a jegyzetekbe felírt címet kerestem. Hamar megtaláltam Skyler-ét.
- Elmentem, majd jövök! - kiáltottam vissza a házba, fel sem nézve a telefonomból. Mielőtt becsuktam volna az ajtót visszanéztem a nappaliba, ahol Gemma állt és mikor ránéztem megforgatta a szemét. Elindultam. Nem sokkal később, körülbelül tíz perc múlva oda is értem. Skyler pont jött ki az ajtón. Mit ne mondjak eléggé jól nézett ki. Egy testhez álló, kék ruhában volt, hosszú, barna, egyenes haját pedig kiengedve hagyta
- Szia! - köszönt mosolyogva, mikor elém ért
- Szia - néztem végig rajta, egy pillanat alatt. Az utcán kezdtünk sétálni
- Az emberek azt rebesgetik, hogy nem én vagyok az első, akit randizni viszel. És a második, harmadik, negyedik sem - kezdte a beszélgetést
- Nekem meg azt rebesgetik, hogy előttem neked már volt egy komoly kapcsolatod, amiben többször is félre léptél - vágtam vissza. Hirtelen megtorpant és a szemembe nézett
- Te ezt honnan tudod?! - húzta fel a szemöldökét
- Csiripelték a madarak! - vigyorogtam felé, és láttam, hogy idegesíti a kis játékom
- Zayn mondta? De Zayn nem olyan, aki elárul ilyeneket! Most komolyan, honnan tudod? Ki mondta? - faggatózott
- Ez bennfentes információ. Sajnálom, nem adhatom ki - viccelődtem, de a célom csak az volt, hogy nem mártsam be Nataliet
- Harry, ne csináld ez! - kérlelt
- Mit? - kérdeztem vigyorogva. Oké, hogy nem akartam beárulni Nataliet, de azért élveztem is, hogy idegesítem. Tovább kezdtem sétálni, ő pedig automatikusan jött utánam, és mellém lépett
- Nem mondod el? Hát oké! Úgy is rá fogok jönni! - jelentette ki, mire kicsit felnevettem.
Hopp, hirtelen vége lett! :) A fenti kérdésemre ne felejtsetek el válaszolni. 4-5-6 komiért cserébe, hozom az új részt! ;)
- Ööö, szia - mondta kicsit szétszórtan
- Mi újság? - kérdeztem miközben letámasztottam a gitárom a falhoz
- Semmi. Olvasok.
- Értem... - motyogtam és felültem a padomra és az ujjaimat tördelve, gondolkodni kezdtem. Nem titkolhatom örökké apám elöl, hogy ide járok. De ha elmondom, nagyon ideges lesz. Félek tőle, amióta... amióta bántotta anyut. Nem akarom, hogy újra hülyeséget csináljon. De így lesz a legjobb. Még csak majdnem két hete járok a London Arts-ba, de már most szeretem. Imádok ide járni. Liammel is egészen jóba lettem. Csak nehéz. Nem szeretek titkolózni. Félek, hogy kiderül.
- Minek a gitár? - zökkentett ki hirtelen Liam a gondolataimból. Rá néztem és gyorsan felfogtam, hogy mit is mondott
- Tegnap a zene tanár azt kérte hozzam be - válaszoltam
- Az jó! - mosolygott - Én is tudok egy kicsit gitározni, de régen tanultam már. Alig emlékszem
- Ugyan. A gitározás olyan,mint a biciklizés. Nem lehet elfelejteni. Csak fel kell eleveníteni - mondtam kedvesen, mire elmosolyodott
- Ha gondolod ma délután átjöhetsz. Segíthetnél...tudod. Feleleveníteni - motyogta
- Persze, szívesen megyek - vigyorogtam
Louis
Két teljes napig nem tudtam elérni El-t. Mikor már úgy voltam vele, hogy nem érdekel ki mit mond, visszaszökök Doncaster-be, megcsörrent a telefonom és mikor megláttam Eleanor nevét a kijelzőn, a sírás kerülgetett
- Szia! - kaptam fel a telefont
- Szia - köszönt azzal a gyönyörű, csilingelő, mégis valahol nőies hangjával. Annyira örültem a hívásának, hogy ugrálni tudtam volna örömömben
- Mégis miért nem vetted fel a telefonod?! - kérdeztem idegesen
- Az idióta osztálytársaim kidobták a harmadikról - magyarázta kicsit feszülten - És most sikerült előhalásznom a régi telefonom, amibe átraktam a SIM kártyát
- Tudod mennyire megijesztettél?! - kérdeztem
- Sajnálom - mondta kedvesen, és nem csak, hogy haragudni képtelen voltam rá, de szívem szerint magamhoz öleltem volna. Több, mint két hete nem láttam. Eléggé sok idő az. Hiányzik.
- Nembaj. Csak máskor kérlek szólj valahogy, hogy ne rémüljek halálra!
- Oké - mondta nevetve
- Mikor találkozunk? - váltottam témát
- Nem tudom. Nézd, nekem most eléggé kemény a suli és gondolom neked is. Másrészt pedig most messze vagytok - mondta szomorúan. Igazából, ez engem is elszomorít. De az egészben annyi nem igaz, hogy abszolút nem kemény a suli. MÉG.
Még egy kicsit beszélgettünk, aztán elköszöntünk, én pedig fáradtan végig dőltem az ágyamon. Két napja alig aludtam. Lehunytam a szemem, és abban a szent pillanatban, berontott valaki a szobámba. Lottie.
- Louis, Louis! - szaladt felém, majd megállt az ágyam mellett
- Hm? - kérdeztem, éppen csak kinyitva a szemem
- Anya azt kéri, hogy pakolj be holnapra és tanulj! - amióta nemrég megszületett a két kishúgom anyu Lottie-val, Georgiával vagy Fizzy-vel üzen nekem, mert őt túlságosan leköti a két kicsi
- Milyen nap van holnap? - mormogtam fáradtan. Hirtelen rám tört az álmosság, és a kialvatlanság és a bennem lévő megkönnyebbülés miatt kicsit szétszórt is voltam
- Nem tudom - meredt rám. Mit vártam egy 6 évestől? Megerőltettem magam és elgondolkoztam. Ez az! Holnap már péntek. Végre majd pihenhetek egy kicsit. Egy pillanat... Mégsem! Jövő héten gólya tábor! Kicsit ugyan csúsztatva, mert a szállásunk lefoglalásába hiba csúszott, vagy mi. Pontosan én sem tudom. A lényeg, hogy hétvégén meg készülhetek arra. De jó!...
Harry
Gyorsan elkészültem, mert késében voltam, a bejárati ajtó felé haladva előszedtem a mobilom és a jegyzetekbe felírt címet kerestem. Hamar megtaláltam Skyler-ét.
- Elmentem, majd jövök! - kiáltottam vissza a házba, fel sem nézve a telefonomból. Mielőtt becsuktam volna az ajtót visszanéztem a nappaliba, ahol Gemma állt és mikor ránéztem megforgatta a szemét. Elindultam. Nem sokkal később, körülbelül tíz perc múlva oda is értem. Skyler pont jött ki az ajtón. Mit ne mondjak eléggé jól nézett ki. Egy testhez álló, kék ruhában volt, hosszú, barna, egyenes haját pedig kiengedve hagyta
- Szia! - köszönt mosolyogva, mikor elém ért
- Szia - néztem végig rajta, egy pillanat alatt. Az utcán kezdtünk sétálni
- Az emberek azt rebesgetik, hogy nem én vagyok az első, akit randizni viszel. És a második, harmadik, negyedik sem - kezdte a beszélgetést
- Nekem meg azt rebesgetik, hogy előttem neked már volt egy komoly kapcsolatod, amiben többször is félre léptél - vágtam vissza. Hirtelen megtorpant és a szemembe nézett
- Te ezt honnan tudod?! - húzta fel a szemöldökét
- Csiripelték a madarak! - vigyorogtam felé, és láttam, hogy idegesíti a kis játékom
- Zayn mondta? De Zayn nem olyan, aki elárul ilyeneket! Most komolyan, honnan tudod? Ki mondta? - faggatózott
- Ez bennfentes információ. Sajnálom, nem adhatom ki - viccelődtem, de a célom csak az volt, hogy nem mártsam be Nataliet
- Harry, ne csináld ez! - kérlelt
- Mit? - kérdeztem vigyorogva. Oké, hogy nem akartam beárulni Nataliet, de azért élveztem is, hogy idegesítem. Tovább kezdtem sétálni, ő pedig automatikusan jött utánam, és mellém lépett
- Nem mondod el? Hát oké! Úgy is rá fogok jönni! - jelentette ki, mire kicsit felnevettem.
Hopp, hirtelen vége lett! :) A fenti kérdésemre ne felejtsetek el válaszolni. 4-5-6 komiért cserébe, hozom az új részt! ;)
Hopp, hirtelen vége lett! HOPP MINDJÁRT MEGHA...ja nem mert akkor nem tudod folytatni ^_^
VálaszTörlésSzovalll,, nekem ez a design sokkal jobban tetszik, mint az előző, mert itt illik a háttér a fejléchez.
Szerintem jó ötlet volt, hogy neveztél, és ha nem is nyersz, az se baj, szerintem. :))
De szurkolok ^^
Szuper lett az új design és nagy esélyed van a versenyben. Én a legegyedibb blog kategóriában látom a legtöbb esélyt. A rész pedig nagyon jó lett!:)Gyorsan hozd a kövi részt!♥♥
VálaszTörlésSzuper egy rész lett ez is, mint a többi. Annyira várom már a folytatást, de ezt a részt is nagyon vártam::);):)
VálaszTörlésSzerintem nagy esélyed van a versenyben és ahogy én látom/olvasom az első kategóriában van sok esélyed, de a harmadik sem kizárt!!!:D
Nagyon siess a kövi résszel és szurkolunk neked!!!!!<3<3<3
Melanie
Ui.: http://love-andsuccess.blogspot.hu/ --->ez az én blogom és szeretném, h megnéznéd, mert érdekelne a véleményed. És ha már tetszik akkor fel is iratkozhatsz rendszeres olvasónak.^^ *-*
<33<33<33
Még egyszer szurkolok neked!!!!!:P
Meg szoktam várni, hogy kigyűljenek a kommentek és általában csak után a írok én is. De most muszáj volt. Először is nagyon aranyosak vagytok, hogy szurkoltok nekem és hisztek bennem. Nagyon-nagyon sokat jelent *-* <3 A másik, hogy Melanie Lovell, elérted, hogy megállás nélkül mosolyogjak, és őszinte leszek veled... még ugráltam is :D És megígérem, hogy amint tudom elolvasom a blogodat. Az első részen már túl is vagyok :)) Eddig tetszik és mindenképpen írok egy hosszabb vélemény róla.
VálaszTörlésÉs még egyszer NAGYON KÖSZÖNÖM MINDENKINEK! :') <3
Ez a rész is elképesztő és fantasztikus lett mint, amilyen szokott általában lenni!
VálaszTörlésMindenképp jól tetted, hogy jelentkeztél a versenyre és talán az első, vagy a harmadik megnyerésére van esélyed! (De biztos, hogy van mert elképesztő ez a blog és nagyon imádom)
Az új desing mindent feldobott, nagyon tetszik, szuper lett!
Várom a kövit!!
UI.:Több ilyen HOPP ÉS VÉGE *-* játék ne legyen mert mondtam egy kisebb szitkozódást!! :DD xDD xoxo