3.rész

 Na helló! Hát több kominak örültem volna az előző részhez, de azért nagyon örülök ezeknek is.Jó, belátom a második rész nem sikerült túl jóra (szerintem), de mint ígértem ezt a mostani részt megpróbálom izgalmasabbá tenni.
Jó olvasást! x

 Liam

Hát felvettek a London Arts-ba. Ugyan felvettek ezen kívűl még két suliba. De a szívem valahogy ide húzott. Miután a kezembe vettem a gitárom, rájöttem, hogy a zenében teljes mértékben rátalálok önmagamra. Ha zenélek, csak akkor vagyok igazán Liam Payne. Akkor érzem magam embernek.

 Persze a szüleim, ellenezték, de szerencsémre megértették, hogy a zene felé húz a szívem. Bár eléggé meglepődtek, hisz évekig a kezembe se vettem a gitárom.

 Bementem a meghallgatásra, ahol a zsűri agyba-főbe dicsért, és ez nagyon jól esett. Eddig nem volam vele tisztában, hogy ilyen tehetséges lennék.

 Reggel bebotorkáltam a suliba. Kezembe szorongattam a lapot, amin rajta van a szekrényem száma, és az órarendem. Végigsétálva a szekrénysorok mentén, szememmel folyamatosan a 45-ös szekrényt kerestem.
 Miután megtaláltam, rájöttem, hogy elég bénán mutat az én sima kék szekrényem a többi színes közt. A kezemben tartott órarendemre néztem. Az első órám osztályfőnöki. Vettem egy mély lélegzetet és a 23-as termet kezdtem keresni. Az első emeleten meg is találtam. Pont mikor beléptem, becsöngettek. Félénken mentem beljebb a terembe és beültem egy üres padba.

 Niall

  Apu abban a tudatban van, hogy én nem a London Arts-ba járok. Azt hiszi, hogy egy másik gimibe. Titokban viszont az álomsulimba járok. Szerencsére nem nagyon érdeklem őt, így nincs is igazán nagy esély rá, hogy valaha is rájönne.

 Izgatottan léptem be az iskolába. Éppen akkor be is csöngettek, így feltrappoltam a lépcsőkön és sietősen kezdtem keresni a 23-as termet. Viszonylag hamar rá is találtam. A teremben ülő diákok közül néhányat fel is ismertem a meghallgatásról. Leültem egy kék pólós srác mellé
 - Szia! - mosolyogtam felé
 - Öö...szia - köszönt esetlenül
 - Niall vagyok! Niall Horan! - nyújtottam felé a jobb kezem. Először a szemembe nézett, majd le a kezemre. Látszott rajta, hogy meglepte a nyíltságom. Félénken odanyújtotta ő is a kezét
 - Liam Payne - mondta halkan - Öhm... nagyon jól gitározol - mondta
 - Köszönöm. Neked meg eszméletlen jó hangod van!

Ekkor belépett a tanár. Egy negyven év körüli férfi volt.
 - Sziasztok! - köszöntött minket lelkesen. Szemével végigpásztázta a diákokat és elmosolyodott - Na akkor kezdjük egy kis bemutatkozással. Én kezdem és veletek folytatjuk! Nos én Thomas Parker vagyok, de szólítsatok Mr. Parker-nek, ha hivatalosak akarunk lenni. Ha nem akkor ahogy tetszik - mosolygott - Nos, 35 éves vagyok... Na jó látom ám az érdekesebbnél-érdekesebb tekinteteket. Adjatok hozzá tizet. Aki jó matekos az kiszámolja a gyengébbek kedvéért viszont elmondanám, hogy 45 éves vagyok. Azaz leszek két hét múlva. Más téma. A hobbim. Nos hát, okozok számotokra egy kis meglepetést, ha azt mondom, hogy a tanítás? Nem hiszem. Iskolán kívül viszont szeretek színészkedni és szeretem az állatokat. Van otthon 3 kutyám. Egy apróbb részlet a magán életemből, hogy egyedül nevelem a lányom, aki jövőre jön gimibe. Ti jöttök! - zárta le az ofő és adta át a szót a többi diáknak. Volt aki bátran és volt aki félénken mutatkozott be.
 Lassan rám került a sor. Magamba már elmondtam párszor, hogy mit fogok mondani
 - Sziasztok! - kezdtem - Én Niall Horan vagyok... 15 éves ... öhm... Szeretek gitározni, énekelni és hát. Ennyi - magyaráztam

 Harry

 Mikor beértünk a suliba a folyosók csendesek voltak
 - Tudtam! - csattant ki Gemma - Miattad elkéstem! Az első nap! - idegeskedett
 - Öhm... bocsi... - mondtam kifejezéstelen arccal. Válaszként rántott egyet a táskáján és elviharzott. Vállat vontam, majd megindultam lépcső felé. Felérve bekopogtam a 23- as terembe, majd benyitottam. Az éppen beszélő tanár elhalkult és felém nézett, ahogy az osztály  többi tagja is hátra fordult felém
 - Foglalj helyet! - mosolyodott el a tanár. Körbenéztem és a leghátsó padban megpillantottam azt a lányt aki a meghallgatáson utolsónak maradt. Az egyik oldalán volt egy üres pad, így bevágódtam oda.
 - Szia - suttogta - Harold! - tette hozzá kuncogva. Unottan felé néztem, egy olyan "haha, nagyon vicces" pillantással, de a mosoly még mindig ott bujkált a szája szélén.
 A diákok sorra mutatkoztak be, míg nem a mellettem ül lányra került a sor
 - Natalie Johnson vagyok. 15 éves. Szeretek zongorázni és énekelni - mondta zavartan. Én jöttem
 - Harry Styles vagyok. 16 éves. - mondtam rövidre fogva
 - Hobbid? - kérdezte a tanár
 - Az nincs - vontam vállat. Érdekes pillantást vetett felém, majd tovább magyarázott a suliról, meg minden baromságról.
 - Hé, miért nem mondtad, hogy Harold vagy? - kérdezte nevetve Natalie a kicsöngetés után
 - Elhiheted, hogy nem vagyok rá túl büszke - ültem fel a padra
 - Hányadikban buktál? - váltott témát pár pillanat csönd után. Felkaptam a fejem a telefonomból és a szemébe néztem - Nem lehetsz másképpen 16, csak ha buktál - érvelt
 - Ötödikben - mondtam halkan - Nehéz év volt... - suttogtam. Nem faggatott tovább, amit díjaztam
 - Kérsz? - tartott felém egy zacskó kekszet, mire megint felnéztem a telómból
 - Nem kösz - fintorogtam az undorító korpás kekszre
 - Csak mert egészséges? - nevetett fel
 - Részben - vontam vállat
Ezek után jött megint egy osztályfőnöki óra, amit megint egy szünet követett. Kimentem a folyosóra, ahol pezsgett az élet. Rengeteg ember jött, ment vagy esetleg állt és beszélgetett valakivel.
 - Szia - hallottam a női hangot a hátam mögül. Vettem egy 180°-os fordulatot és szembe találtam magam egy hosszú, barna hajú, agyon sminkelt,dögös lánnyal
 - Szia - mértem végig egy pillanat alatt a tekintetemmel
 - Kilencedikes vagy? - kérdezte átdobva a válla fölött hosszú haját. Válaszként csak bólintottam - Én is! Csak én a b-be járok. Hogy hívnak?
 - Harry - mondtam
 - Én Skyler vagyok - mosolygott és felém tartotta a kezét, amit szerencsétlenül megráztam

Zayn

 A második szünetbe, úgy gondoltam, kinézek a folyosóra. Rossz ötlet volt. Skyler már rányomult az egyik srácra, aki ha jól tudom az én osztálytársam. A kis ribanc! Ez a srác meg bedől neki. Nem csak, hogy bedől, de úgy méregeti a szemével Skyt, hogy azt rossz volt nézni. Skyler persze totálisan élvezte.
 - Féltékeny vagy? - hallottam egy hangot hirtelen mire oldalra néztem
 - Te meg ki vagy? - kérdeztem
 - Natalie, ha figyeltél volna a bemutatkozáson. Te pedig Zayn... - magyarázta, én meg elismerően bólintottam - Látszik, hogy hogyan nézed őket... Megjegyzem enyhén feltűnően.
 - Hát pedig egy kicsit sem vagyok féltékeny! - háborodtam fel
 - Aha, látszik - nézett rám
 - Különben is ne szólj bele! Nem tudhatod jobban, hogy mit érzek!
 - Szánalmas, ahogy bedől a csajnak... - váltott témát,figyelmen kivül hagyva, hogy az imént kedvesen elküldtem a francba
 - Szánalmas ahogy megjátssza magát - forgattam a szemem, Natalie pedig egyetértően bólintott. Kínos csend állt be köztünk, amit a csengő tört meg. Skyler bevonult a termébe, Harry pedig rendesen megbámulta. Majd szétvetett az ideg. Senki ne bámulja így az ex barátnőmet! Bármilyen hülyén is hangzik! Harry csak kihasználná. Amit persze megérdemel, mert Sky engem is kihasznált. De nekem akkor is több volt. Én szerettem őt, és nem fogom hagyni, hogy bárki is ezt tegye vele!